Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Proklos
Alkotások száma: 243
Regisztrált: 2004-03-14
Belépett: 2012-06-28
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (20)
-Egyéb prózai alkotások (8)
-Mese (15)
-Versek (39)
Film / Zene
-Zenekritikák (12)
-Filmkritikák (3)
Képgaléria
-Festmények (31)
-Rajzok (61)
-Tattoo (11)
-Fotók (20)
-Digitális alkotások (12)
-Street Art (2)
Műfordítások
-Novellák (2)
Feltöltve: 2006-04-28 15:23:37
Megtekintve: 2244
The life is beatiful (az élet szép)
Az élet szép mondja a fáma,
Az élet keserű, súgja a lélek,
S én pengét ragadok, tovább már nem élek!

Az élet szép, mondja az orvos,
S még erősebb nyugtatóval töm tele,
Ne hibástazd, hiszen ő csak orvos.

Az élet szép, mondja anyám,
Sírva átkarol, szeretve gondol rám.
Az élet szép, vigyázz rá fiam! – mondja apám,
Élettelen karomat szorítva.

Az élet szép, mondja az orvos,
Vérző sebeidet fertőtlenítővel lemos,
Az élet szép, s mosolyog,
Nem ért meg, ne hibáztasd,
Hiszen ő csak egy orvos.

Gyógyszer ad, s furcsa álomba lök,
Fertőtlenít, infúziót cserél,
Szétnyílt sebeidet összevarr,
S mohón beszél, azt mondja, amit a fáma:
Az élet szép, vigyázz hát rája!

Az élet szép, most már tudom,
Tudom, tudom, hiszen ezt hallom, ezt látom,
De hiába hallom, hiába tudom,
Nem érzem, nem akarom!

Hiába beszélsz hozzá, ő csak mosolyog,
Ne hibáztasd, ő csak egy orvos,
Hiába kérdezed, hiába válaszol,
Az élet szép, búgja konokul…

Az élet szép!
Most már tudom.
S ha tudom is, nem akarom!
Nem kell az élet, nem kell a szépség,
Nem kell a boldogság, sem a tehetség,
Nem kell semmi sem, se orvos, se fáma!
Tudom jól: az élet csúf, s ez mindenkinek a maga hibája!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-06-06 12:37:34
ez ember igazából 2 dolog érdekli, az élet és a halál, mert az egyikbe belecsöppent, a másikba meg bele fog. Így igenis, az igazán súlyos és belső dolgok a léttel kapcsolatosak.
2006-06-06 12:29:29
Na, ez legalább akkora súly, mint nálam a Predestination... Valahol mindkettő a puszta lét tényének értelmetlenségéről szól...
2006-05-03 23:53:55
igen, András egy jó ember, s valóban jó barátom. Barát nem sok van...
2006-05-03 10:25:30
A TE életed tökéletesen példázza azt, ami embernek lenni és maradni, és azt is, hogy a szeretetteinkhez ragaszkodunk, még akkor is, ha ez a ragaszkodás már-már önzőség, de a halál után már csak emlék van, előtte pedig a lélegző test, mely, ha szenved is, de él. Nem tudok mást elmondani, csak azt, amit eddig is és köszönöm, hogy egy valós élethelyzettel támasztottad alá a gondolataimat (még ha nem is jó kedvedből tetted ezt). Üdvözlöm Andrást, bár én közelebb lakom hozzá! :}
2006-05-01 17:57:29
Ez nem csak Janis Joplin filozófia, ennyivel Kurt Cobain vagy Jimi Handrix vagy Sid Vicious és még sokan mások kik fiatalon haltak meg életük és sikereik csúcsán magáénak vallhatnák.
Semmivel sem bántottál meg, sőt, boldogsággal tölt el, ha gondolkodnak az emberek, s főleg akkor (kissé tán egocentrikusan), ha ezekre a gondolkodásokra én sarkallom őket, köszönöm.
2006-05-01 12:35:19
Akkor félreértettél, nem akarok senkit sem meggyőzni, mert nincs miről, csak a kérdésedre válaszoltam, és mindenki maga érzi mennyire ragaszkodik a matériákhoz. Az öngyilkosság nem vicc, ha valaki így dönt, akkor annak okai, nyomos okai legyenek, s ha valaki halálos és kegyetlen betegsége ellenére az életet választja; nos... neki is nyomos okai kellenek, hogy legyenek rá. Magam részéről nem szeretnék megöregedni, vagyis azt a pontot elérni, mikor mások segítségével tudom csak élni a mindennapjaimat, ez korban változó, mert ember, élethelyzet és életvitel függő, de az emberi mivolt megtartása a legfontosabb felnőtt korban. Magyarul; én nem akarok elaludni egy idősek otthonában vagy egy elfekvőben, ágytállal az ágy alatt, vagy pelenkával a seggemen... mert az már rég nem élet, csak vegetáció. Ha valaki fiatalon dönt úgy, hogy véget vet az életének... jogában áll, mert Istenek nem vagyunk, Istent nem játszhatunk, s dönthetjük el más emberek életét és annak fontosságát, ám a saját életünk felett van jogunk dönteni, még ha ez a vallás és a társadalom szempontjából etikátlan is bár.
2006-05-01 10:05:56
Az általad említett filmet nem ismerem, de utána fogok nézni.
Az öngyilkosság önző és bátor dolog. Önző, mert bár a joguk meg van rá, ám arra nem gondolnak, hogy a mögöttük tátongó űrt a környezete hogy foltozza majd be. Bátor, mert erő kell hozzá, talán mert tapasztalatból tudom, és mert az öregedéstől való félelem végleges és végzetes megoldása.
Sokan azt mondják, hogy az öngyilkosság gondolata és a megvalósítás között van egy pillanat, amikor nem tiszta az elme, és akkor követi el. Azt nem veszik észre, nem az elmével van gond, az élet eldobásának okai, többnyire lelki eredetűek.
Onnan lehet tudni, hogy valaki valóban meg akart-e halni, hogy mikor megmentik, akkor a kórházi ágyban elkeseredett-e vagy ingerült, vagy boldog, hogy túl élte…
„A könnyebb utat választotta”… „Nem bírt szembe nézni az életével, a gondjaival”… - mondják sokan, de ez nem egy könnyebb út, maximum gyorsabb, biztosabb.
Jogunkban áll, bár ha nem sikerül, ott a kórház, majd a kötelező pszichiátria, megalázó kérdések, gondolatképtelenné tevő antidepresszánsok és idegnyugtatók, etc. Tehát egy sikertelen kísérlet még több fájdalmat, bajt, szenvedést hozhatnak. Igaz, jó esetben, a környezetünk felfigyel, és próbál segíteni, de néha a figyelő tekintettek, finomkodások (jaj, ne én bántsam meg, nehogy miattam tegye meg még1x – lelkiismerettől való félelem) rosszabbak, mint a magány vagy a halál, mely mindennek a végső célja. Köszönöm.
Egy ösztönlény (állat), addig harcol az életéjért, amíg bír.
Egy gondolkodó lény, meg addig, amíg értelmet lát rá.
2006-04-30 21:39:46
Köszönöm. Az élet nem csak szenvedés, nagyon is szép tud lenni, egy-egy beteljesedett vágy és álom után, a dicséret és a másoknak vagy önmagunknak megfelelés aktusával. A megbecsüléssel, és az értelemmel, vagy csak a lázadással, mely erővel tölt tele és az emlékek vasfogait mélyeszti húsunkba, melyeket aztán később egyenként szedvén ki, el-elmosolyodunk a múlt dacos emlékein.
Ám az ember múlandó és véges lény, az idő meg nem birtokolható. Konklúzió? 1x elromlunk... s ha már nem korrigálható a hiba, onnantól az élet igenis szenvedés. Az élet értelmét keresni sok mindenben lehet, éppen így az öröm és a boldogság meglelését is, ám soha ne felejtsétek el, hogy minden foglalkozásnak megvan a maga szerepe, így az orvosé is… a szerepek alá és fölé rendeltsége a társadalmi szférák alapvető konvenciói.
2006-04-29 17:22:42
akn ezzel nagyon egyetertek, ha valaki figyeli Proklos muveit mely dolgokra bukkanhat... ezert mondtam, h kettos erzes, egyreszt bele elem magam a versbe, de mivel igazi ilyen elmenyem nincsen, nem erezhetem at tokeletesen a helyzetet, es megszolal az alap emberi oszton, az elni akaras, az elet "tisztelete", h talan nem csak szenvedes elni... de bizony vannak elkeseredett pillanatok, valakinel sokkal sulyosabban is...
2006-04-28 19:51:19
Hmmm... azt hiszem értelek, ám ne feledd el, az orvos arra esküszik fel, hogy az emberi életet meghosszabbítsa, hogy ez a plusz toldalék, újabb szenvedést szül-e vagy örömöt… nem ő dönt.
Hogy teljesen világosan fogalmazzak, hazánkban nincs eutanázia, holott emberségesebb olykor egy halálos beteget örökre elaltatni, mint napokkal vagy hetekkel meghosszabbítani a gyötrelmeit. A másik pedig hogy a szöveg kontextusa egy öngyilkosságot elszenvedett és megmentett személy vélekedése az újabb esélyekről, melynek lényege, hogy ha valaki valóban meg akar halni, annak nem öröm az újabb esélye az életben. Főleg nem azért, mert miután testileg némileg felépült, elkezdődik a tortúra, kezelések + pszichiátria, és a gyógyszerek szedése és alkalmazása, melyek éppen azokat a gondolatokat fojtják és tompítják el, melyektől egy ember, ember lesz, kit érdekel a lét értelme és annak elvesztése.
Az orvos szerepe a magyar törvények alapján tehát nem más, mint a búgó hang, hogy minden rendben lesz, s hogy az élet szép… valóban szép…
2006-04-28 19:42:52
Ezt a verset mar ezelott is olvahattuk toled, ha jol emlekeszem. Fura erzesekkel tolt el, es mikor regebben olvastam akkor is, ez ezt az orvos alak megformalasa okozza. Az egyik oldalrol tetszik, a masik oldalrol mindig ellene szolnek, es nem azert mert az elet szep, hanem mert nem tetszik amilyenszerepbe az orvost allitod. Pedig talalo.... (a velemenyemnek az oka, h orvos szeretnek lenni, szoval elfogult vagyok:)))))