Feltöltve: 2006-03-31 08:52:11
Megtekintve: 1854
Asztal a semmi közepén (a befogadóhoz)
Ezen írni szoktak, de itt senkinek semmit,
Olykor rajzolnak, ám itt semmit senkinek.
Piros, poros, lámpája fényes, külleme kényes;
Idő látta, múltja rágta, jelene semmilyen, jövője ismeretlen.
Szerkeszthetsz rajt rajzokat, terveket, nagyravágyó álmokat,
Számokkal mohón dobálódzó vagyonokat daráló, tervtelen rajzokat;
Tervrajzokat.
Szeretkezhetsz rajt, az asztal befogad,
Lámpáját lekapcsolja, intelligens módon kiég a körte,
Almákkal játszadozik kezed, s nem tudod mi van körülötted.
A csúf lány, lábait csak érzed, csúfságát nem szemléled.
Mohón jársz benne oda vissza, ahogy az edény járt hajdanán a kútra,
A lámpa és az asztal meg hagyja… (befogadja, mert befogadhatja)
2005
Olykor rajzolnak, ám itt semmit senkinek.
Piros, poros, lámpája fényes, külleme kényes;
Idő látta, múltja rágta, jelene semmilyen, jövője ismeretlen.
Szerkeszthetsz rajt rajzokat, terveket, nagyravágyó álmokat,
Számokkal mohón dobálódzó vagyonokat daráló, tervtelen rajzokat;
Tervrajzokat.
Szeretkezhetsz rajt, az asztal befogad,
Lámpáját lekapcsolja, intelligens módon kiég a körte,
Almákkal játszadozik kezed, s nem tudod mi van körülötted.
A csúf lány, lábait csak érzed, csúfságát nem szemléled.
Mohón jársz benne oda vissza, ahogy az edény járt hajdanán a kútra,
A lámpa és az asztal meg hagyja… (befogadja, mert befogadhatja)
2005
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-04-04 17:18:45
lol... látom működnek a konvencók és az elvárások... ez egy másféle vers, másféle írás és másféle önmagam, de ha azt írom rá dadaista, akkor talán részben választ adtam a kérdésedre, melynek a hátterében meghúzodó elfogadásnak azért örülök is egyben.