Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Proklos
Alkotások száma: 243
Regisztrált: 2004-03-14
Belépett: 2012-06-28
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (20)
-Egyéb prózai alkotások (8)
-Mese (15)
-Versek (39)
Film / Zene
-Zenekritikák (12)
-Filmkritikák (3)
Képgaléria
-Festmények (31)
-Rajzok (61)
-Tattoo (11)
-Fotók (20)
-Digitális alkotások (12)
-Street Art (2)
Műfordítások
-Novellák (2)
Feltöltve: 2005-07-17 21:20:31
Megtekintve: 2224
A szorongó
Nincs szer, nincs gyógyszer, s így kísértés se. Mi maradt még, mennyiség?
De hát nem csak erről van szó, nem találom a helyem, igen, ez a legjellemzőbb, mikor kijöttem, nem értettem, mi-miért van úgy, ahogy van, s lassan minden elcsuklik, mint anno nem 1x a penge. Csukló-csikló; __hehe__ na ez meg a másik, le vagyok döbbenve, eddig sem érdekeltek a kapcsolatok, de már full nem. Egyszerűen nézem a nőket az utcán (ez is ritka, hogy egyáltalán kilépek itthonról), s nem tartom őket jónak, mindben van valami hiba, s egyik se vonzó annyira, hogy bármit is tegyek annak érdekében, hogy több legyen, mint egy utca fergetegében elhaladó színes alak, majd azt követő nyomkövető-árnyék.
Persze tudom, én éppen úgy, nem vagyok tökéletes, hmmm sőt! Hát lássuk csak, őszül a hajam, a szakállam, fogakat kéne készíttetnem, a májam tönkre van, a tüdőm se az a reklámokból ismert tömény fellélegzés meg baszott nagy egészségtudat. Tehát még ha valaki be is jönne, akkoris__
Még esélyem sincs, de nem is nagyon akarok. Aztán elgondolkodtam, hmm, lehet homokóra vagyok, s a férfiakat szeretem, elhessegettem magamtól a gondolatot, mert azt azért szégyellném, ha az lennék. Ám elmélyedtem magamban, s rá kellett jönnöm, továbbra is heterosexuális vagyok, s a nők érdekelnek, nem a férfiak, bár én lassan mizantrópnak érzem magam, mert hát a nő se érdekel, hmm még a teste se. Semmi se!
Elszomorít ___ S aztán szorongók, és megfújt a jelen, ami a múltból született és emlékeinek sáros csizmáját, nap, mint nap belém törli. Emlékeztetve a tegnapok jegyzettömbjeire, és a sárguló fotók metamorfózisára.
Én vagyok elbaszott ember, aki szorong az antiszocialítás kuporgó magzataként, vagy egy tüdőbeteg, ki a sarokba húzódik vissza, az időváltozás hozta páráktól, vagy a cigaretták adta füstölgő tömeg elől.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-05-11 09:16:50
köszönöm!
2007-05-09 00:13:03
HŰŰŰŰ KOLLEGA... Húzós és elgondolkodtató.
2006-10-18 23:25:00
a leplezetlen őszinteség sajátos, ha valóban az ami, ebben zorszgban, vilgban, földön, s éppen most. Köszönöm!
2006-10-16 19:44:08
Te jó ég... Ezt még eddig nem is láttam, jó lett! Viszont a hozzá írt szöveg az, ami megdöbbentett. Mégpedig azért, mert totál át tudom érezni, mert nem hogy ugyanez jár nekem is a fejemben (hol többször, hol kevésbé), hanem szinte úgyanígy írtam le már én is számatalanszor az ekkor fejemben megfogalmazódó dolgokat. Bár én ennél sokkal tovább vitttem (muszáj volt, mert megbolondultam volna), bár gondolom te is, csak az nincs fent.
Most is csak azért írom ezt le, hogy kifejezzem, mennyire örülök, hogy nem állok egyedül ezzel az országban, közben pedig mérhetetlen módon szánakozok is...
2006-06-16 13:59:19
...sőt nemcsak bejön, utólag elnézegetve talán ez a kedvencem tőled, még ha pusztán a képet figyelem is. Ennek a képi világa is közel áll hozzám, és a mondanivalóját is éreztem már párszor. Az a baj, hogy a szorongás egy önmagát gerjesztő folyamat, egyfajta ördögi kör, és egyedül nagyon nehéz belőle kilépni...nekem is nehezen sikerült:)
2006-01-26 17:25:09
Nekem bejön...