Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Proklos
Alkotások száma: 243
Regisztrált: 2004-03-14
Belépett: 2012-06-28
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (20)
-Egyéb prózai alkotások (8)
-Mese (15)
-Versek (39)
Film / Zene
-Zenekritikák (12)
-Filmkritikák (3)
Képgaléria
-Festmények (31)
-Rajzok (61)
-Tattoo (11)
-Fotók (20)
-Digitális alkotások (12)
-Street Art (2)
Műfordítások
-Novellák (2)
Feltöltve: 2005-06-01 22:01:32
Megtekintve: 2793
Őszintén a szerekről (megintcsak tabuk nélkül)
Az emberek a csillagokba vágyakoznak,
de egyet sem érhetnek el,
érzéseink messzi repíthetnek,
de mi magunk egyhelyben maradunk, topogunk.
Néha jó csillagjárónak lenni,
de valójában csak az atmoszférát bontjuk meg úgy,
ahogy azt mi szeretnénk.
Ám ettől függetlenül képzeletben messze járunk már...
s talán soha sem találunk már oda vissza, ahol te élsz.

Nos nem is tudom, hol kezdhetném, talán ott milyen is a személyiségem, ki is vagyok valójában. Nehéz kérdés, és a válasz nehéz, mert nekem kell rá válaszolnom, s nem egy orvosi zárójelentésből bogozóm ki, nem kell bajmolódnom latin szavakkal és orvosi rövidítésekkel, azonban egy önmeghatározás egocentrikus feladat, de én őszinte leszek, nem pedig önérzetes.
A személyiségem meglehetősen beteges, paradox módon hasadt. Olyan ember vagyok, aki az érzelmekre próbál építeni, ilyen a legtöbb ember, de nem úgy vagy olyan fórmában, ahogy ezt én teszem. Ezt most úgy hangozhat, mintha én valamiben vagy valamivel több lennék a másik embertől, de valójában csak kevesebb.
Gyermekkorom óta a rossz oldal fogott meg, a képregényekben a negatív hősnek drukkoltam, s a jó vesztét kívántam. A horror filmekben megint csak a negatív karaktert istenítettem, s a halandó embert lenéztem, megvetettem azért ami. Az a fajta ember vagyok, aki Jokert választaná barátjának, s nem Batman-t. Nevetséges mi? Persze hogy az, főleg azt tartom annak, hogy én ezt ma már ki is mondom, s ezzel megalázom magam. De! Mikor a gyűlölt személyt választottam annak, ami számomra nem gyűlölt, akkor a pozitívat kerestem meg benne, ezért voltam képes elfogadni és jó tulajdonságokkal felruházni. Úgy gondoltam az emberek is ilyenek, hogy a rosszban is a jót keresik. De ez többnyire tévedés. Csak a bajban keresik a jót, de ennek célja csupán nyugtatás, hogy rosszabb is lehetne. Az egész életemet olyan omlatag pillérekre építettem fel, melyekben a negatívumok kapták a főszerepet, s mellé helyeztem, vagy bele próbáltam kapcsolni azt, ami bennem pozitív. De ez azért instabil vár, mert a társadalom nem veszi a fáradtságot, hogy keresse valakiben vagy valamiben a jót is, lezárja annyival hogy, rossz. (Ez miatt nem haragudhatok az emberekre, s senki sem vagyok, így sem jogom sem módom nincs ezt bárkinek is a szemére vetnem. Ilyen a világ, nem csak velem; mindenkivel. Ezt amúgy társadalmilag az elidegenedés egyik fórmájának tartják, tehát önmagad vagy a fontos, s nem mások, olyan akár a kapitalizmus, csak ez nem gazdasági, hanem lelki kisajátítás).
Most is ezzel játszom el, a drogról írok, amely negatív, de mivel a 21. század nagy és megoldhatatlan problémája, így érdekli az embereket. Kénytelenek szembenézni vele, mert a gyermekük vagy más hozzátartozójuk kezd élni vele. Holott a drog negatív, de ti mégis elolvassátok, s közben azon gondolkodtok, hogy ezt a sok információt könyvekből néztem-e ki, filmekben láttam-e, stb.
Nagyképűen pedálozhatok, hogy: Nem, ezek személyes tapasztalatok. Ó, micsoda tudás, kár hogy az e fajta tájékozottság semmiképpen se dicsőség.
S itt megint ott vagyunk, hogy valami negatívat testesítek meg, de pozitív az, hogy fogalmam van róla. Merek róla beszélni, és az írásom valódi lényege az, hogy megértsék az emberek, hogy a függők miken mennek keresztül, miket élhetnek át, minek mi az oka, mi a következménye, hogyan próbáljanak közeledni hozzájuk, s miért nehéz a szermentes élet.
Ez az írás bár rólam szól, mégis nem magamat tartom a középpontban, hanem azokat a modelleket, melyek tapasztalatim szerint, rengeteg anyagos társamra ráillik.
Először is ne ítéld el ezeket az embereket, nem egy értékes közülük, s kibontakozásukat a szerek gátolják, melynek okai a jelenlegi világ problémáinak feledtetésé okából alakul ki.
Tehát nem más az egész, mint egy átkozott körforgás.
Próbáld elfogadni, azt hogy betegek, s ebbe a betegségbe bár önszántukból kerültek bele, de soha ne felejtsd el, hogy azért van ez, mert menekülnek. Ne közösítsd ki, így még több okot adsz nekik az önsajnálatra, melyre mégjobban lehet anyagozni (szokás egy szerelmi bánat után, a sárga földig inni magunkat - ez is amolyan tompítás, felejtés, menekülés – csal legális, tehát kevésbé elítélendő).
A kábítószerekre való rátalálás, talán életem legszebb pillanata volt, s a gyógyszereké is, melyek használatával kordában tudtam tartani önmagam. Mégis ez az írás nem a gyógyszerfüggésemről fog szólni, csak a kábítószerekről.
Olvastam, és tv-n láttam olyan emberekről(-et), akik a fellegekbe járnak, a szerek által, de nem úgy, mint egy pilóta, vagy egy űrhajós (bár e kettő se minden embernek adatott meg az életben, hogy átélhesse). Irigyeltem őket, pedig mindig ott volt a történetben az erőszak, a félelem, a mocsok, a vér, a fájdalom, és a halál, de érdekel ez egy olyan embert, akit vonz a rossz?
A dílerek a mindigis a második barátaim voltak, mindig hozzá tudtam jutni ahhoz, mely képes újra ugyanoda taszítani, ahol én lenni szeretek, szeretnék, maradnék. Az nem érdekelt, hogy az emberek hogy állnak hozzám, csak az számított, hogy a dílerem bízzon bennem, kedveljen, és megtegye értem, hogy felveszi a telefont, találkozunk, akár éjjel 11kor is.
Ezt csak azért emelem ki, mert nem nehéz anyaghoz jutni, de nehéz mindig ugyanazt kapni, ugyanúgy, ugyanannyiért.
A szer mellett van barátság, talán mélyebb és részlegesen tisztább is, mint a normális életben, hiszen az anyagos emlékek a lelkükről szólnak, a lelkünknek. Így átélni valamit közösen nagyon más, bár mikor meglopod, vagy lehúzod a barátod, akkor már az nem barátság. Hatás alatt valamit megtenni nem kifogás, szerek alatt is önmagunk vagyunk, ösztön lények, komplex gondolatokkal, recepthamísítással, gyógyszerkeverésekkel, s önmagunk félelmeinek legyőzésével, vagy csak takarásával.
Kíváncsi voltam milyen az a pszichiátria, hogy milyen egy gyomormosás. Milyen felvágni az ereimet, milyen a gyomorvérzés, milyen a tű a lábamba, milyen az infúzió, ha kitépem vagy elgörbítem, milyen a tetoválás, milyen az testékszer, milyen a fültágító, milyen a raszta haj, milyen feling a graffity. Milyen egy rendőrségi kihallgatás, milyen egy durva faggatás, milyen érzés elvérezni, a kivérzés, milyen az ébredés a kórházban, milyen a boncolás, mennyire éles egy orvosi szike, milyen a sátánizmus, milyen az okkultizmus, milyen a szélsőjobb, milyen az ami a horror filmekben szerepel, de a valóságban is megvalósítható. Persze a kíváncsiság csak vonzalom volt, az élethelyzetek adták meg nekem azt, amiket átéltem, átélhettem, melyek úgymond indirekt módon következtek be, de mikor átestem rajtuk (talán furcsán hangzik, de) örültem, hogy ma már tudom ez milyen, ezzel is gazdagabb lettem.
Furcsa gazdagság a fájdalom, s ez nem mazóizmus, csak egy újabb menekülés, s legalább olyan dolgokról tudok írni, amiket éreztem, őszinte lehetek azokkal kapcsolatban, amikbe emberek bele se mernek gondolni, nem hogy megcsinálni, átélni.
Tapasztaltnak érzem magam, de nem koromhoz megfelelő gondolkodású, talán, ennek okai hogy vannak dolgok amikben túl hamar nőttem fel, s vannak amikben most is kisfiú vagyok. Mégis a korombeli emberek vérbeli emberek, polgárok. Tanulnak, vagy dolgoznak. Jogosítvány, komoly kapcsolat, különköltözés, esti beszélgetés egy pub-ba vagy egy kocsmába. Sorolhatom még, de felesleges, ezek a normális élet és gondolkodás jelei. Ők lenéznek engem, az ok egyszerű, már nem így kéne élnem, s talán soha sem kellett volna így vagy úgy. Teljesesen jogosan ítélnek el, s a tapasztalataimat csak azok az emberek hallgatják tátott szájjal, akik vevők erre. A többi embernek agyrémek, melyek lehetnek szépek, lehetnek jók, de nem az élet körülményeinek megfelelők.
Van egy örök igazság, a világon... ami aztán korról korra változik, bizonyos dolgok normává válnak, azaz elfogadottá, csak mindenki a maga korában szeretne élni és boldog lenni. A más szép lehet, de JÓ SOHA!
A drogokat, pl. valami másik dimenziónak tartottam, ma már tudom nem más, csak feling,
várakozás a hatásra, élménygyűjtés, társasági élet valami abszurd módon, s végül túlélése a napoknak, ahhoz is szer kell, hogy telefonálj. Aztán elmenj érte, mert nem könnyű kilépni az utcára, ahol süt a nap, rendőrei büszkén basztatnak téged. Megjegyzem; egy gyors vagy ittas vezetőt illetve drogost könnyebb kiszúrni, és rácsmögé jutatni, mint egy adócsalót, vagy terroristát, és hát a teljesített munkáért jár a csillag a vállukra. Persze az ittas vagy gyorsvezető, drogfogyasztó is veszélyt jelentenek környezetünkre, tehát jogosan szűrik ki őket, ám mégis ők jelentik a könnyebbik utat az előléptetéshez és kinevezéshez – avagy (vagy ezen túlmenően) az egyszerűbb és biztos lépcsőfokok a rendőrség bűnüldözési és bűnmegelőzési statisztikájában.
Azt hiszem, nem árulok el túl nagy titkot, hogy ha nincs pénze a megyének, akkor kiállnak traffipaxszal az út szélére és szondáztatnak, és ha nincs elég ügy felderítve, akkor jönnek a razziák szórakozóhelyeken. Én megértem őket, mert az állami támogatás függvénye a felgöngyölített ügyek számának. Mégis csodálkoznak az állami szervek, hogy a lakosság nem szereti őket, és a rendőr hülye marad akkoris, ha 4 főiskolát végzett el, s ennek oka, hogy a lakosság nemegyszer úgyérzi, nem védenek és szolgálnak, hanem basztatnak és büntetnek.
De visszatérve a szerhasználóra... az emberek többsége nem úgy gondolkodik, mint TE (avagy a használó), ők mások, nem értenek meg, veszélyt jelentenek rád, az elosztódra, az anyagodra, az életedre. Elbasszák az estédet, szűkítik a kört, egyre kevesebb a régi anyagos ismerősöd, de újjak mindig feltűnnek, csak hát a bízalom… Félévente új telefonszám és díler, (ezt nevezik kontaktnak, vagyis kapcsolat a szer megszerzéséhez), feladni azt és menekülni abból, ami a TIÉTEK.
Egy olyan állapotban kerülni (nem világba!), melyhez kellenek a megtérő vándornak a fogadók, befogadók, de leginkább az eszközök, mellyel eléri önmagát. 0.3 pakk heroin, másfél gramm fű vagy hasis, 1 mikró vagy normál trinyó, korong ami meszkalin de hazánkban már régóta csak lsd utánzat, illékony ketamin ami valójában lónyugtató, kokain ami lehet crack is, de én személyesen azt soha sem próbáltam, morfium, máktea. Csattanómaszlag, angyaltrombita, datúra, (ez a 3 olyan nővény, amit te is beszerezhetsz a természetben, ám mindhárom narkótikus hatása, csak az idegméreg kifejtése után jelentkezik, hallucináció fórmájában) anfetamin, speed (a speed alapanyaga anfetamin, hatása hasonló, de nekem a fetaminok alapból jobban bejöttek). DMT (dimetil-triptamin új drog, soha nem próbáltam, csak hallottam róla, lsd szerű, ám ez kristályos anyag), extazy, varázsgomba, amely nagyon jó tud lenni, ha szívok mellé, bár hasis+gombától mindig bealudtam, ám nagyon mozgalmas álmaim voltak…
Kb. ennyi az a szer, ami beszerezhető, használható (ebből a felsorolásból kihagytam az anyagozás szípus vagy vényes kategóriát, ez a legalja. Gyógyszerekre való szeszesital fogyasztást, öngyújtógázt, hígító, csavarlazító, benzin, habpatron, lenolaj, különböző ragasztók), ám rengeteg anyag keverhető egymással, csak arra kell ügyelni, hogy ne üssék ki egymást, a használó mindenképpen készen lesz, csak nem mindegy hogy hogyan éli át. Erre pl. az extazy; használtam spangliba tekerve, úgy negró íze van, de mindig úgyéreztem lángolok, hiszen a fű punnyaszt, a laszti pörget.
Ritkán jött be, pedig próbáltam összetörve orrba és vénásan is, de nem az én anyagom.
A drogválasztás nem tudatos, de elárulhatja az adott ember személyiségét, hogy miket használ, kinek a pap-kinek a papné...
S már itt kimondom, nehéz a szerek elől menekülni, mert mindenhol ott vannak, ha évekig élsz velük, mindenről ezek jutnak eszembe. A füstszűrőről a heroin (hogy valami átszűrd a kanalad tartalmát), a tükörről az összes por (hogy felhúzhassad az orrodba, az eléd parkolt utcákat). Cigarettás dobozról a fű (hogy csigát vagy tippet hajtogass a spanglihoz). Bélyegről az lsd, gyógyszerről a bogyók, pipáról, gyurmáról vagy kavicsról a hasis, teáról a máktea, vagy a sima filteres 10x átfőzve, egy fotelről, az anyag utáni kábulat... soroljam még? Te, aki nem használod ezeket, nem értheted meg, pedig egyszerű: egy melltartóról és hasonszőrű fehérneműről egy női kép ugrik be, egy fogorvosról a szenvedés, egy ágyról az alvás, egy könyvről az olvasás, stb.
Az ember ilyen, hogy megismerje a világot, s hogy megérthesse, megmagyaráz magának a dolgokat, amiket elkönyvel és ezek alapján alakul ki élete és értékrendje. Az lsd-nél a legérdekesebb ez, soha nem tudom el felejteni az első komoly visszatérésemet, hogy a tripp után, mikor jövök le, hogyan találkozom szembe önmagammal, magyarul újra összepakolom a világot, újra és újra (REback). A belső hangom kérdez, s én válaszolok rá: Miért barna az a fotel? – Azért bazmeg, mert így eladhatóbb. – Miből van? – Fából, és bőrből. – A függöny miért mozog?... a kérdésekre nem fontos válaszolnom, bizonyos idő után újra uralom a környeztem benyomásait, bár ha rossz választ adok önmagamnak, akkor az utána úgy rögzül. Nehéz a szereknél időpontokról és kitisztulásról beszélni, mert sokat függ a környezettől, a szertől, és az adott szellemi, lelki és testi állapottól.
Sorolható még, hogy milyen a koksz-morfin, vagy milyen egy idő után a szúrás, elárulhatom.
Akár egy aktus, olyan mintha valamid gennyes a bőröd alatt, és hiába fáj, mikor kitisztítottad, akkor megkönnyebbülsz. Volt hogy magnéziumot vagy kalciumot szúrtam be, C-vitamint, s olyan ismerősöm is volt aki összetört rivortilt, csak hogy szúrhassak, csak hogy szúrhasson. Ez úgy működik, mint egy dohányzó embernél a rágyújtás, nem az a lényeg, hogy elszívja azt a cigarettát, hanem hogy meggyújtotta, az első slukk, az egész egy szertartás csupán, de annak az élete részévé vált, aki rendszeresen dohányzik. Persze lehet magyarázni, hogy azért gyújtott rá, mert ideges volt, mert ingerült, mert most jól esik. Hogy a picsába esne jól egy füstölgő dohányrúd? Sehogy... de az élvezetet kapcsolta agyunk mellé... tehát ha másnak nem is az, nekünk, aki teszi az.
A szerek által az idő elveszti létjogosultságát, arra hogy észrevegyünk, hogy telik-múlik el; van reggel, van nappal és éjjel.
Olyan dolgokat éltem át, melyeket leírni is képtelen vagyok; ennek két oka is van:
1. hogy nem bírom, úgy leírni és megfogalmazni, ahogy én azt átéltem vagy már nem is emlékszem rá.
2. mert ezek olyan dolgok, amik az emberek többségét nem érdekli, tehát minek? S kinek? Vagyis legyünk őszinték! Érdekel ez sok embert, csak még önmagával se őszinte, de csak érdekli, tudja ez illegális, tudja ez drága, és tudja, belehalhat. Elég ok arra, hogy még azt is letagadja még öngamaga előtt is, hogy érdekes lehet, jó lehet. Ott a józanész mellette; ártalmas, rossz, önpusztító, végzetes.
De persze abban is őszintének kell lenni, hogy ha a drogok annyira rosszak, ártalmasak, veszélyesek, akkor miért használja ennyi ember? Mert függő mind! – mondaná rá valaki, de ez nem igaz, nem teljesen. Akik csak ritkán használják, ők a szociális felhasználók, és csak az a függő, aki napi rendszerességgel használja, úgymond él vele, egy időután ez az élete. De az igazi függő a szemembe az, aki már nem azért anyagozik, mert jó, hanem, mert különben nem tud szembenézni a reggellel, ilyen voltam én is. Gyűlöltem magam és az ismerőseimet, hogy az nem volt buli, az nem volt este, az nem volt reggel, amikor nem volt anyag. Így a végén már nem bulikba jártunk, hanem anyagos összejövetelek. Mindegy hol vagyunk, mindegy mi szól, mindegy hideg van-e vagy izzadunk, a lényeg a szer a zsebünkbe, a szer a szájpadláson, szer a tüdőnkbe, ereinkbe, orrunkba, a véráramba. Tehát van droghasználó (felhasználó) s van drogfüggő, ha nincs önkontroll, akkor a felhasználó is bizonyos időután függővé válhat, de ez az idő paraméter és a függés erőssége egyénenként változik, tolódik, vagy halad előre. Nem mindenki lesz drogos, aki kipróbálja, ám mindenki lehet függő, ha a szer olyan ad neki, amit ő jól él meg ill. át. Ez által a szereket (vagy csak bizonyos szert) elfogadhatónak tart, tisztában van vele, hogy rossz, illegális, de azt is tudni kell, az emberi elme és vágyakozás erősebb bárminél. Mindig talál kiskaput, a gondolatokban ott van az hogy újra, és újra, de nem azért… ághh nem, csak hogy jó legyen. Hát persze…
Az is tévedés, hogy a fogyasztó nincs tisztában tettének súlyával vagyis azzal, hogy testileg megnyomorítja magát, ezt úgy szoktuk mondani, ha használod, a szer is használ téged.
Sokat papolnak hogy milyen a fizikai függőség. Nos, valóban nem kellemes, de aki már többször állt le, tudja, 2 nap és a helyzet javul (a média 2-3 hétről beszél, meg hogy a túladagolás így meg úgy… a heroinnál, pl. a túladagolás nem más, mint tüdő embólia, azaz fulladás, melyet az adott ember nem is érez, hiszen a legtöbb szer nem más, mint fájdalomcsillapító). Amúgy a túladagolás fő oka a bevizsgálatlan szerek és keverékek, soha sem tudhatod, amit kaptál, s az mennyire jó, mennyire rossz. Mindig akkor vannak túladagolások, ha olyan díler bukik be, akitől sokan vettek és húzamos ideig árult. Általában a kereskedők többsége, ugyanazt a pályát használja, így ugyanazt a minőséget kapja, s adja is tovább. Ám a testi függőség olyan akár a szer; múlandó. Sokkal nehezebb elviselni, az a lelkifüggőség, amiben ott van még mellette szokás hatalma is, ha az adott ember hosszú ideje fogyaszt rendszeresen. Ekkor a gondolkodásban jelenik meg, beívódik, és ha a testem nem is kívánja, a lelkem sóvárog, az agyam meg gátakat tör át, mezsgyéken lépked át, melyeket előtte ő maga és én együtt szabtunk meg, a leállás pillanatában. Tapasztalatból úgy érzem, hogy addig nem leszek boldog, míg tiszta vagyok, amikor már nem, minden más, újra az vagyok, aki régen, újra nem bánt a világ, vagy csak már engem nem érdekel. A félelmeim eltörpülnek, a fájdalmak örömmé és boldogsággá kényszerülnek. Persze, minden leállás után eltelik egy idő, miután újra érzi az ember, hogy már nem ura a helyzetének, úgy tapasztalom, leállás-rehab-tiszta-újra szerhasználó periódusban egyre kevesebb időt tudunk eltölteni tisztán. A józanságról nem is beszélek, hiszen az már életmód. Minden leállás nehéz, s egyre nehezebb, és egy időután már fel is adandó, az ilyen dolgokra azt szoktam mondani, hogy: felejtős.
Felejtős szót alkalmazom az összes a nőre is, akikkel semmit sem tudtam kezdeni, lehetőségeim pedig lettek volna, ha megváltozom. DE EMBER! A szer jobb, mint a pina!
Tudom ez vulgáris volt, de így van. Ha anyagozol, nem kell a sex. Sem erőd, sem energiád, sem kedved nem lesz hozzá. Elfáradsz benne, és nincs akkora élvezet, mint a fentebb említett anyagoknál.
Az is érdekes, hogy a volt függő emberek sexalításhoz való hozzá állása is megváltozik, két végletben csappan le; perverzió vagy teljes érdektelenség. Egyiket se részletezem, egyik se egészséges, egyik se az átlag, de mit várnál el egy olyan embertől, aki másban találta meg, azt, ami neked az egyik legnagyobb örömöd, a sex. Téged izgalomba hoz, feldob, várod, vágysz rá, nálunk vagy nagyon erős sexuális képekkel kell szembeszülnünk (pornográf), vagy egyszerűen nem is várunk ill. vágyunk rá.
Érdekes a függőség is... minden anyagos először titkolja, ahogy halad a szerek létráján felfelé, úgy kezdi kevésbé érdekelni, hogy ki tudja s ki nem, az egzisztencia és a szerhasználó életmód nem fér össze. De nem ám!
Érdekes az is, hogy mikor szembesítenek, hogy drogos vagy, akkor erre mit lépsz.
Azt hinnék az emberek naivan, hogy ha a beteg bevallja önmagának, akkor kezelhetővé válik. De jaj, ne becsüld le az anyagot, nagy úr ő. A szer ennél sokkal komplexebb, mélyebb. Magamból kiindulva a következő pozíciókat éltem meg a szembesítések alatt. S hozzá kell, hogy tegyem, a különböző pontok között nem napok teltek el.
1. - Függő vagy! - De nem, miért lennék az? (ez a tagadás)
2. - Függő vagy! - Rendben. Az vagyok. (látszati beismerés)
3. - Függő vagy! - Igen, az! Örüljé hogy te nem! (dac)
A következő lépés hozza csak el a változást, mikor már senki sem áll veled szóba, csak az anyagos ismerőseid, az emberek elkerülnek, betegnek neveznek, de leginkább ők maguk félnek a betegségektől, amiket magadban hordozhatsz. Csak akkor képes egy szerhasználó letenni, ha szembenéz önmagával, s belátja, nem képes így tovább élni. Most azt hinnéd, akkor biztos meg is akar változni, de megint lebecsülőd a szert, nagyon le. Ennek oka, hogy magadból indulsz ki, s nem az anyagból. A drog olyan betegség, mely nem csak testi, hanem lelki, érzelmi és gondolkodási is. A szer olyanná válik, mint te magad, beléd simul, ott van a kezedben, a lábadban, szívedben, agyadban, lelkedben. Ilyenkor a függő ember végignéz magán, s azt kérdezi magától: El van baszva a testem, érdemes felépülnöm? Van kinek, van minek? Vagy már mindegy? A döntés ritkán van önmaga miatt, vagy beviszik, vagy bevitetik. A drogosok többsége nem mondható optimistának az e világi dolgokkal kapcsolatban, ennek oka, hogy pont ebből a világból menekül el, valahová máshová. S itt is téved a közvélemény! Az anyagos ember tudja, hogy az, ahová kerül vagy amit érez, az ugyanez a világ, csak most, CSAK AZ ÖVÉ! Amíg ezen a világon sok millió emberrel osztozik…
Érdekes nem? Hogy a korunk pestise nem más, mint egy megértő és szerető anya, tökételes barátnő, átölelő magány, személyre szabott hatalom… mind, de mind szeretet és öröm dekonstruktív szimbólumai a sikertelen élettel szemben. A szerek ezt a kettőt teszik tönkre, s teszik a használót bizonyos időután kiégetté. A heroin pl. nem más mint fecskendőbe szívatott sűrített szeretet. A kokain hatalom, a speed és az ex pörgetés, hasis, fű, ketamin, ópium etc lenyugvás, egy pici sziget, ahová tudsz menekülni a világ elől, a zaj elől, a gondoktól mentes utazási iroda adja, ha tiéd a tikceted, élvezheted a szigeted.
Sorolni még lehetne, melyik szer mit adhat, milyen átfedések vannak köztük, melyek az átállást is elősegítik, de a lényeg, hogy a közvéleménnyel elletében, a drogok emberi érzéseket közvetítenek, csupán olyan sűrűségű koncentrátumban, ahogy a földön nem fellelhetőek ezek az érzések. S innen ered a drog múltja, jelene és az a jövője, amit nem lehet megállítani. Ennek okai az emberi természetben és gondolkodásban rejlik. Azt mondják a drog rossz, de nem veszik észre, hogy az is az, amiben élünk. Nem mutatnak alternatívákat, mert valójában nincsenek is, bármit is teszel, a világ nem változik meg, te pedig benne élsz, részese vagy. Korrupt emberek, elnyomó hatalom, hazugságok hazugságokra, sikertelen kapcsolatok, s az az élet, amiben igazán boldogok lehetünk, nos… az rengeteg pénz, energia, idő, türelem. Ezekhez a fiataloknak nincs kedvük, ők most fiatalok, most lázongó ifjúk, most akarnak élni, boldogok lenni, most akarják kipróbálni azt, amit már idősebb korban nem lehet. A szerek terjedésének megállításhoz a világnak kéne másnak lennie, őszintébbnek, igazabbnak, jobbnak, szebbnek, élvezhetőbbnek, megértőbbnek. De amíg aprópénzre váltod az örömöd, addig a szerek vigaszt képesek nyújtani a kiábrándító napok és társadalom elől. De erről nem beszélünk, nem látjuk a jéghegyet, csak a csúcsát faricskáljuk, aztán a Titanic mégis elsüllyed.
Azt hiszem a drogok ellen semmit, sem lehet tenni, a világ nem változik meg, az emberek azokat az értékrendeket hordozzák önmagukban, amit a családjuk rájuk hagy, azt amiket a tv-ben látnak, amit a társaik nyújtanak, s ha új dolgokat lát, akkor valószínű, hogy rossz társaságba keveredett. A társadalom eltérő pillérei mind, de mind gyűlöletet szítanak, az ősközösség nem visszahozható, nem alkalmazható. A világ egyet próbál tenni, szabadabban élni, és bizonyos eddig tabunak vagy szégyennek tartott foltokat elfogadni, befogadni. De az írásom elején használtam azt a kijelentést, hogy: a más szép lehet, de jó soha. S ez a világ örök baja, s ez az a sorsa, ami miatt vesztébe rohan. Az emberek lázadnak a globalizáció ellen, a nagy monopol cégek érdekei ellen, de amíg ezek kialukutak, amik ellen lázadnak, addig semmit sem tettek, holott a változás, épülés, leépülés a szemük láttán történt, csak akkor még ebből megéltek, most meg elnyomja már őket. És még valamiről nem beszélnek érhető okokból, arról hogy a drogoknak milyen komoly gazdasági vonzatuk van. Beépült modellek a társadalmunkba, s normává nőtték ki magukat, de nem vesszük észre, hogy ezek következmények, melyeknek az okait nem vizsgáljuk. Soha nem érdekelt senkit, miért van pl. a diskóban, hogy felnyitják már neked az energiaitalod üvegét. Elmondjam? Azt hinné egy kívülálló, hogy azért mert szívélyesek, előzékenyek, de tévedés. Az ok egyszerű, a szerek többségénél szomjas vagy, hiszen az izzadás által rengeteg nedvességet veszítesz. Ha már nagyon készen vagy, nem tudod lecsavarni a kupakot, és hát így egyszerűbb bele ejteni a bogyót is pl., s senki sem veszi észre. Amúgy fontos hogy a koffein, a nikotin, s a szénsav erősíti a szerek hatását, hiszen mind izgatószerek.
A drog, pedig pénz a termelőnek vagy a vegyésznek, pénz az alapanyag, annak, akitől megveszed, pénz a dillernek és pénz a fogyasztónak, pénz a szórakozóhelynek, ahol elfogyasztod, s az is pénz hogy az elvesztett ásványisokat és vitaminokat pótold, pénz a gyógyszer, pénz a leállás, minden pénz. Mondjak egy pl-át? Rendben... a partyk örök szere az extazy, aminek az előállítása akár otthoni laborban 100-150 ft. A jobb kereskedőtől 800ért veszed meg, ha 20 db-nál több kell, az utcán ált 1000-1200ért mozog, a szórakozóhelyeken pedig 1500-2000, ha esetleg extra színű vagy jellegzetes figura van rajta, (a barna színűben állítólag heroin van, de heroinból egy 0.3as pakk pl. 5000 ft) akkor lehet 2500 is. Tehát… 100 ft-ból 2000, de akár 2500 is lehet. Egy éjszaka, akár 2-3at lasztit is bedobhatsz, a szerek minőségétől függően.
Arról se beszélünk, hogy ha tetszik, ha nem, a szerek ennek a generációnak szerves része. Jaj, tudom ezt így kijelenteni bátor és felelőtlen dolog, de had támasszam alá állításom. Ha elmegyünk egy jobb discóba, néhány szóval találkozhatunk szembe, tripp, magic, effect, extázis… stb. Hogy várják el egy bulin, hogy valaki szermentesen partizza át, ha egyszer már a hely neve, vagy a fellépő dj neve, esetleg a programok nevei mind az anyagokkal kapcsolatosak. Dübörgő zene, sok cikázó fény, feszítő basszus, tisztán ez káosz, anyaggal se értjük meg, de élvezhetjük. Apropó... elménk képtelen felfogni egy extázist, de testünk ösztönből reagálja le, az ember csak annyira gondolkodó lény, hogy képes felfogni testünk reakcióit. Tehát elménk csak forróságot és mérhetetlen szabadságot él át, de valójában testünk boldog, s ez az agyra is kihat.
A világ legtöbb országában azért üldözik a drogokat, mert amíg a legális szerekből az állam komoly pénzeket húz le, jövedelmi adó címén (cigaretta, kávé, alkohol), addig a drogból semmit se kap, csak beteg embereket, akiket kezelnie kell. Tehát ráfizet... érdekes. Gondolom nem hiszed el. Sebaj, arról se kell beszélni, ugye, hogy még a drog ellenes hatóságoknál is ott van a korrupció, ami megintcsak a szerekből származik.
A szenvedélybeteg nem erkölcsi és nem akarati tényezők függvénye, csupán egy betegség, mely életünk végéig elkísér. Azt mondják, aki megjárta Vietnámot, az élete végig harcol, ha mással nem, akkor az emlékeivel a lelkében.
Így a végére nem is tudom, mivel zárjam le, okosat kéne írnom, megoldást a problémákra, de nem könnyű. De nem ám, s ennek fő oka, az hogy a narkómán szerek emberiek, emberek készítik embereknek, csak a célok nem mindig találkoznak; olyan ez az egész, mint a TNT, azért találta fel Nobel, hogy romboljanak vele, de nem embereket, nem emberek ellen. Később pont ezért hozta létre a sokak által ismert Nobel-díjat, mely az emberiség javát szolgáló személyek kapják. A drogokat az orvostudománynak szánták, de az emberek mohok... egy késsel kenyeret is vághatsz, de embert is ölhetsz vele; az lsd-ét a skizofrén embereknek, a morfiumot halálos betegeknek, csak a célok nem mindig találkoznak a gyakorlattal.
S a végére egy jó tanács: egy szerfüggő emberre ne nézzél gyűlölettel, se szánalommal, nézzél rá emberként, ezt hiányolja, ez miatt az, ami.




Nézem szemed tündöklő távolságát,
s képzelt bájaid ezernyi csodáját,
ahogy márvány arcod remegő karjaimba temetem,
már nincs hang, ami felülbírálna, amint az utolsó mákgubót is a fortyogó vízbe ejtem...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-06-02 15:36:02
Az igazat megvallva, amikor ilyen nagylélegzetű frissítésre bukkanok, általában átsiklok felette, ha nincs türelmem elolvasni. Ennek a terjedelme is megrettentett, de beleolvastam, és megjött a kedvem ahhoz, hogy végigrágjam elejétől a végéig. És örülök, hogy megtettem, mert fél másodpercig sem unatkoztam, míg ezt olvastam. Úgy éreztem, megint tanultam valamit. Eszembe is jutott, jó lenne, ha sokak olvashatnák ezt az írást, akikban esetleg előítélet él a "drogosokkal" szemben, illetve azok is, akik a "gyógyulásukért" dolgoznak. Ha lesz időd Proklos, gyere valamikor napközbe is mircre, régen dumáltunk :)