Feltöltve: 2004-10-06 21:01:18
Megtekintve: 2243
Game Over (vagy a játék végetért 1x)
“Csak bátran, fiaim, becsülettel
éltünk, haljunk is becsülettel!”.
/ Thorma András/
Ropogó fegyverek, vadul tüzelő ellenség, a távolban ártalmatlan fények, s valami földszerű bolygó, téged nem zavar, játszol, nyomod a gombokat, egérrel irányítod a minden irányba tüzelő és forgó embered, jövő idő, sztár vagy, reality star, oghh, igen, az vagy, de néha lelőnek, előfordul, ez csak játék… Bekorongozva más, nah mindegy. 16 éves vagyok, az életem game over, a sulim game over, a csajoknál game over, szóval teljes igazán fullos already game over az egész word-világ-world. Tehát marad a játék.
Már megint vesztettél.
Nem baj, holnap is van nap.
Ma megint vesztettél… iskola újabb elégtelen, az amúgy rengeteg monstrumokban sorakozó karó jegyében.
Nem baj, holnap is nap lesz MÉG, + meg.
Újabb veszteség, az iskolában megaláznak, és a játékban is veszettél, a game over terv tökéletesen alakul.
Újabb napok, és még újabb már-már neurotikussá váló ébredések ezek a tudatból, s a kikandikáló lézernyalábokból… ághhh, semmi.
Ropogó fegyverek, vadul tüzelő ellenség, a távolban ártalmatlan fények, s valami földszerű bolygó, téged nem zavar, játszol, nyomod a gombokat, egérrel irányítod a minden irányba tüzelő és forgó embered, jövő idő, sztár vagy, reality star, oghh, igen, az vagy, de néha lelőnek: GAME OVER…
Fel pattansz a székedből, és elindulsz a szobaajtód felé, útba veszed az utcát, csak előtte magadhoz veszed még apád vadászfegyverét. Irány az utca, éljen az underground, és éljen a street, mee az mennyire filinges már…
Az utca nyugodt, erre, arra emberek, de meglepően egyik sem lő rád, sőt a fegyverrel a kezedben, meg a tekinteted miatt, inkább aggódnak, és elfordulnak, mindenki siet valahová, MINDEN EMBERNEK MEG VAN A MAGA DOLGA. Te meg lőni kezdesz, tüzelsz, akár egy gépágyú, és nem tudsz veszíteni, ezek nem viszonozzák a tüzet, és minden lassul, de jobban élvezed, milyen élő is ez a játék, eszméletlenek ezek a pixelek, egyszerűen, nem tudom milyen videokártyán fut a gép, és mennyi RAM lehet benne, de az is tuti, hogy ezt már nem XP-re készítették. Szemed tüzesen forog, és csak töltesz és tüzelsz, minden gombnyomásra, akár a játékban, a hangok mennyire élőek, durvább, mint egy 5.1-es, ághh ez mindennél jobb, ezt élvezem!
Az utca vérben tocsog, és mindenhol halott és még vánszorgó emberek, a rendőrség hamar kiér. Felszólítják a srácot hogy hagyja abba. De az tűzet nyit egy rendőrre így is.
Igaz nem találja el, vesztes…
- Azonnal rakd le azt a kibaszott fegyvert!
- Nem lehet, nem akarok, mission failedet.
Egy-vagy több fegyver sül el, abban a másodperben, és a mission completed pálya végén megjelenő szövege, egyre távolabb kerül a szemünk elől, de hiszen ott sem volt… csak egy földre zuhanó 16 éves, bekorongozott aggyal, az apja vadászfegyverével, az utca mocskos kertvárosi aszfaltján.
Mission failed..
Game Over …
„A játék olyan drog, amelyet nem követ másnaposság.„
Grastyán Endre (1924-1988)
éltünk, haljunk is becsülettel!”.
/ Thorma András/
Ropogó fegyverek, vadul tüzelő ellenség, a távolban ártalmatlan fények, s valami földszerű bolygó, téged nem zavar, játszol, nyomod a gombokat, egérrel irányítod a minden irányba tüzelő és forgó embered, jövő idő, sztár vagy, reality star, oghh, igen, az vagy, de néha lelőnek, előfordul, ez csak játék… Bekorongozva más, nah mindegy. 16 éves vagyok, az életem game over, a sulim game over, a csajoknál game over, szóval teljes igazán fullos already game over az egész word-világ-world. Tehát marad a játék.
Már megint vesztettél.
Nem baj, holnap is van nap.
Ma megint vesztettél… iskola újabb elégtelen, az amúgy rengeteg monstrumokban sorakozó karó jegyében.
Nem baj, holnap is nap lesz MÉG, + meg.
Újabb veszteség, az iskolában megaláznak, és a játékban is veszettél, a game over terv tökéletesen alakul.
Újabb napok, és még újabb már-már neurotikussá váló ébredések ezek a tudatból, s a kikandikáló lézernyalábokból… ághhh, semmi.
Ropogó fegyverek, vadul tüzelő ellenség, a távolban ártalmatlan fények, s valami földszerű bolygó, téged nem zavar, játszol, nyomod a gombokat, egérrel irányítod a minden irányba tüzelő és forgó embered, jövő idő, sztár vagy, reality star, oghh, igen, az vagy, de néha lelőnek: GAME OVER…
Fel pattansz a székedből, és elindulsz a szobaajtód felé, útba veszed az utcát, csak előtte magadhoz veszed még apád vadászfegyverét. Irány az utca, éljen az underground, és éljen a street, mee az mennyire filinges már…
Az utca nyugodt, erre, arra emberek, de meglepően egyik sem lő rád, sőt a fegyverrel a kezedben, meg a tekinteted miatt, inkább aggódnak, és elfordulnak, mindenki siet valahová, MINDEN EMBERNEK MEG VAN A MAGA DOLGA. Te meg lőni kezdesz, tüzelsz, akár egy gépágyú, és nem tudsz veszíteni, ezek nem viszonozzák a tüzet, és minden lassul, de jobban élvezed, milyen élő is ez a játék, eszméletlenek ezek a pixelek, egyszerűen, nem tudom milyen videokártyán fut a gép, és mennyi RAM lehet benne, de az is tuti, hogy ezt már nem XP-re készítették. Szemed tüzesen forog, és csak töltesz és tüzelsz, minden gombnyomásra, akár a játékban, a hangok mennyire élőek, durvább, mint egy 5.1-es, ághh ez mindennél jobb, ezt élvezem!
Az utca vérben tocsog, és mindenhol halott és még vánszorgó emberek, a rendőrség hamar kiér. Felszólítják a srácot hogy hagyja abba. De az tűzet nyit egy rendőrre így is.
Igaz nem találja el, vesztes…
- Azonnal rakd le azt a kibaszott fegyvert!
- Nem lehet, nem akarok, mission failedet.
Egy-vagy több fegyver sül el, abban a másodperben, és a mission completed pálya végén megjelenő szövege, egyre távolabb kerül a szemünk elől, de hiszen ott sem volt… csak egy földre zuhanó 16 éves, bekorongozott aggyal, az apja vadászfegyverével, az utca mocskos kertvárosi aszfaltján.
Mission failed..
Game Over …
„A játék olyan drog, amelyet nem követ másnaposság.„
Grastyán Endre (1924-1988)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!