Volt oly sok háború, keresztes, s hittől mentes,
De mind, de mind pénztől terhes,
Mocskos az a fizetés, mely vértől nedves, s oly nehéz.

Most az olaj hódít, nem Colombusz,
Nem hódítanak csak foglalnak,
fogantan foganak,
NAGYhatalmak nagyhatalmat,
Még több hatalmat!
Éhínséget az éhezőknek!

Fekete arany, s még folyékony?
Gépeinkben oly mohón hatékony,
Éhsége végtelen, értéke gazdasági értelem,
Mohóságot a mohóknak!

Csúszik, dől a tőzsde… fel,
Az olaj meg fel, fel a fellegekbe… pénz-hatalom.

Volt már oly sok háború,
Ópium, s még több tiltott tilalom.
Patkány vész, lepra, pestis, járvány,
De hogy az olajért ily direkten…
Ennyit öltek volna?
Még soha,
Pedig az olaj nagy érték,
Az elnök profitál, hatalmat tart fenn és prédikál,
Hemzseg a pénztől, mint átkozott hangyaboly, menedék,
Ezt isszák gépeink, láncos fém kutyáink, kerregő alumínium csodáink.

Daloljuk hát a halál dalát…
Pénz, pénz, hatalom, a gyors elmúlás már tarol az asztalon,
Bábuinkat nézzük, melyik merre dőlt.
Országokkal sakkozunk, mindegy mi a neve, csak legyen fekete aranya, támadható diktátora, atomfegyvere…

Sejkekkel harcolunk, a terror ellen, mit mi konstruáltunk,
Védjünk a királynőnk, jó angol módra,
Isszuk a colánk mert coca.
Az asztal még tele, védelmünk megrepedve,
S az ellenség futója öngyilkos robbantó,
Halottak, testrészek, szögbombák és gyilkos pokolgépek,
Nem tudod, hogy mikor és hol látod, elnézed…
Hogy; fut, fut robbant,
Mi meg sírunk egymagunkban,
Siratjuk a biztonságunk, a növekvő terror miatt,
Amit az olaj szült meg, s a pénz bár mocskos, ám nem ugat,
Csak Bush bólogat…

Fehéren fekete, feketén fehér,
Itt nem a bőrszín számít, csak ami a kútból kifér,
Csak az olaj, igaz az mindig is fekete,
Hatalmas pénzek, megdőlő hatalmak VS. A halál pere.