Ígértem, hogy elfeledlek, mégsem tudlak könnyen,
Mikor sírok, Te csillogsz ott minden csepp könnyemben.
A Te emléked az, ami visszatart, hogy éljek
S talán többet láttál bennem, mint amennyit érek.

Még mindig úgy gondolom, hiba volt szeretnünk
Nézz csak jól magadba, mindketten tönkrementünk.
Nem tudom, hogy vajon mennyit érek neked,
Azt sem tudom, milyen lesz, ha végleg elvesztelek.

Csodás barát voltál, s én elrontottam mindent.
Bármi ami történt, több volt az, mit hittem.
Lelki társként elengedlek, egyet kérek szépen,
Barátodként fogadj vissza, legyen úgy mint régen!