Feltöltve: 2004-01-29 12:51:36
Megtekintve: 1882
...Éjjel... (Sz.M.-nak)
A Hold fáradtan ismét útra kel,
Nem remélve, hogy szép dolgokat lát,
Fájdalom, hazugság, bánat, szenvedés,
Minden éjjel mindig ugyanaz.
Furcsa érzés, hullámzó levegő,
Szemét nagyra nyitja, csodálkozón,
Két ember szelleme a légben szárnyal,
S találkoznak a magasban.
Gondolatok randevúja fénylőn,
Egymás körül pörögve, boldogan,
Régóta nem látott ám ilyet a Hold,
Meg is áll, nézi őket hosszan...
2003. november
Nem remélve, hogy szép dolgokat lát,
Fájdalom, hazugság, bánat, szenvedés,
Minden éjjel mindig ugyanaz.
Furcsa érzés, hullámzó levegő,
Szemét nagyra nyitja, csodálkozón,
Két ember szelleme a légben szárnyal,
S találkoznak a magasban.
Gondolatok randevúja fénylőn,
Egymás körül pörögve, boldogan,
Régóta nem látott ám ilyet a Hold,
Meg is áll, nézi őket hosszan...
2003. november
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-01-17 20:48:21
Lehet (valóban nem egy új gondolat). Itt igazából a folyamat volt a lényeg, az pedig három részből áll: 1: szar az élet 2: nofene, nem tán' valami változás? 3: hmm, egy ritka, szép pillanat. És minden folytatódik tovább... A vers ...-al kezdődik, és úgy is ér véget, csak itt ez nem látszik... Egyébként ez az éjjel a gondolatok randevúja maradt :-) . Köszönöm.