Feltöltve: 2004-01-29 12:08:36
Megtekintve: 1890
BOLDOG NÉVNAPOT MARCSI
Bíbor égbolt szele kabátom cibálja
Olló kezeivel
Lefejti rólam bánatom, körülölel
Dalával vigasztal
Olyan más az este, magányom megosztom
Gondolataimnak
Nem egyedül vágok neki, furcsa páros
Én és a szél, ketten
Vágyak vad kísértése, hívó tekintet
Nesz nélküli csókok
Arcomon érzem arcát a lánynak most is
Pedig elvesztettem őt
Olyan szép a lelke, mélyen megéreztem
Tisztességben élő
Melyet elzárt előlem, elmém nem ér föl
Adná, meghalna ő
Remény, mely soha nem múlik, ő ez nekem
Csillagfényes éjjel
Szól a szél: de most nincsen; s igaz lehet
Igy tovább sétálunk
2003. szeptember
Olló kezeivel
Lefejti rólam bánatom, körülölel
Dalával vigasztal
Olyan más az este, magányom megosztom
Gondolataimnak
Nem egyedül vágok neki, furcsa páros
Én és a szél, ketten
Vágyak vad kísértése, hívó tekintet
Nesz nélküli csókok
Arcomon érzem arcát a lánynak most is
Pedig elvesztettem őt
Olyan szép a lelke, mélyen megéreztem
Tisztességben élő
Melyet elzárt előlem, elmém nem ér föl
Adná, meghalna ő
Remény, mely soha nem múlik, ő ez nekem
Csillagfényes éjjel
Szól a szél: de most nincsen; s igaz lehet
Igy tovább sétálunk
2003. szeptember
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-01-17 20:33:20
Köszönöm a kritikát. Valóban, néha érződik, hogy szeretem, ha a gondolat alkalmazkodik egy előre kiszámolt, kellemesen darabos, lehetőleg szimmetrikus formához... és itt (is) ugye még a sorkezdő betűk is számítanak... sajna, néha tényleg így gondolkodom :-)