Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Sorrows of the Moon
Alkotások száma: 29
Regisztrált: 2006-02-21
Belépett: 2011-05-24
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
-Egyéb prózai alkotások (4)
-Dalszövegek (4)
-Elbeszélések (2)
-Versek (17)
Feltöltve: 2006-04-06 15:01:47
Megtekintve: 1820
Cseppnyi gondolat...
Egy vízcsepp zuhan lefelé éppen.
Szabadon, sebesen és szépen.
Fény szúrja át a színek tőreivel,
Mibe beleremeg egész felszínével.

Hullámzik; a fény csak simogatja,
Mert ő az, aki a fűszállat is lehajtja,
De most zuhan. A fűszáll ledobta;
S alant mi várja? Senki nem mondta.

Zuhan, mert mást nem tehet.
Talán ha leér, bárhová elmehet!
Odalenn tán' valami csoda várja,
Ahol mindenki a maga útját járja.

Ott nincsen tűző nap, mely éget;
Nem jelent semmit, csak véget!
Talán. Nem látja, mi van arra,
Sem azt, mit rejt a tenger túlpartja.

Inkább zuhan, s nem harcol ellene.
Nem vár semmit, mi neki kellene.
Amit akar, úgysem kapja meg,
Hát csak zuhan, s nem remeg.

Tudja, hogy nincs mitől félnie.
Érezte, közel már... meg kell érkeznie.
Akkor beleesett egy pocsolyába,
Hol ezernyi másik csepp várta!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-05-31 17:29:17
Hát, nagyon köszönöm. Ha elfogult vagy, ha nem, akkor is jól esnek a dícsérő szavak. :) Köszönöm.
2006-05-30 19:25:58
nagyon magával ragadott a vers hangulata. teljes egész, zárt komplexumnak érzem. lehet, hogy elfogult vagyok a fény-szimbolikáddal kapcsolatban-mert ezt abszoltút imádom-de nagyon átjött, nice work. nagyon tetszik. grat
2006-05-12 17:00:34
A végén én is nagyon gondolkoztam, és végül rájöttem: nem minden végződik rosszul. :) A vízcsepp egy apró kis csepp a világban, de nagyon sok dologra képes, amíg van! Mi is apró cseppek vagyunk, s ha öszefogunk, sokkal többre vagyunk képesek. Lényegében erről szólna ez a vers. :D
2006-04-28 11:02:57
Ebben a versben sikerült optimistának lenni, és nem hallgatni a sötét suttogásra: "Placcsanjon szét a végén!" Nem hallgatok már ilyen szavakra. :) Tudtam, hogy a sok apró cseppből álló pocsolya várja a végén, és valami megváltozik számára. :) És még most is ugyanolyan biztos vagyok ebben. Köszönöm a kritikát.
2006-04-27 20:06:50
Nagyon aranyos vers! Tetszetős:)
2006-04-07 13:58:10
Köszönöm mindkettőtöknek! :) Igyekszem optimistának lenni. Sikerült?! :P
2006-04-07 09:51:42
Megkapó vers - valahogy ilyen az élet: tele előreláthatatlan utakkal, s néha kellemes meglepetésekkel! Gratula:)