13. A miniszterelnök slamasztikája.

A miniszterelnök éppen a külföldröl érkezett haza amikor a Tudó barátja felkereste öt személyesen az irodájában. Éppen az gázenergia kérdésében volt egy tárgyaláson és mivel sikeresnek találta azt, igy a Tudó brátja éppen a jókedvében találta öt. Biztos hogy a barátjának is örült amikor meglátta, nemcsak annak, hogy mostmár nemkell fázniuk a magoroknak mert küldik majd - mert megigérték - a gázt messze külföldröl a magorokhoz. De hogy az mennyi pénzbe került, a felöl nem érdeklödött a Tudó, mert jól tudta hogy a miniszterelnök még a barátjának sem mondhatja meg azt, vagy valami mást ami titoknak számít. Még a napocska sem mondhatja el a Józsi bácsinak. - Vannak neked is néha titkaid? Egy bácsinak voltak. Az annyira titkos volt hogy mindenki tudott róla szoktak szórakozni róla. És ez nem egy meséböl van hanem igaz volt! Ha már egyszer elmondtad valakinek akkor az már nem titok, ugye? De ez ami következik itt ez már mese.

- Örülök hogy látlak barátom, nos mi a szél hozott ide az irodámba? kérdezte a Tibor nevü minszterelnök. Mert különben csak baráti cél alkalmából sohanem szokta személyesen felkeresni öt ott, hanem hanem inkább az otthonában. Otthon a család környezetében szoktak vitázni az energiáról és másról is de sohase az irodájában. - Valami problémád van megint, azt látni rajtad, hozzátette a Tibor.
- Igen is meg nemis! Inkább egy kicsit kényes az ügy, de ezt hagyjuk most, ezt majd szivesen elmondom késöbb egy nem hivatalos körülmények között. De arra akarlak kérni most hogy hallgasd med a palócok küldöttét, amely most a hotelban van, mint vendégünk, elszálásolva. Az energia ügyében jött és veled akar találkozni. Nagyon rendes ember különben, Józsi bácsi a neve.
- De hát...? De nem firtatta tovább a dolgot mert ismerte a barátját. Megvolt neki az oka, hogy mint vendéget elszálásolja ott, gondolta.
- Arról értesültek ugyis a palóc testvéreink hogy fáznak a magorok, mert hiány van az energia területén, és tenni is szeretnének valamit értünk folytatta a rövid információját arról amit fontosnak tartott elmondani most a Tudó.
- Az igaz hogy energiagondjaink vannak, de mit tudnának tenni a szegény palócok, itt sok sok pénzre van szügségünk?
- Én csak azt igértem neki hogy elíntézem - hogy ezt miért, az egy kényes ügy, részben elintéztük már - de erröl majd máskor, mert nagyon szövevényes történet, ezt nemlehet egyszerüen leközölni. Nekünk is teszel egy fontos szolgálatot ha meghallgatod. Hagyd hogy maga mondja el a mondanivalóját, erre ugyanis nemkért fel hogy tolmácsoljam, de tudom miröl van szó. És erröl az energiakérdésröl vitáztunk már ezelött te és én. Ugye megteszed... maire megkértelek most?
- A Tibor nem bólintot erre, hanem ezt mondta. Találkozhatnánk egy kávéra ma este az otthonomban? Felköltötted ugyanis a kíváncsiságomat efelöl az ügyröl.
- Persze szivesen elmegyek és akkor majd többet mesélek. Egy sajnálatos kaland amibe ez Józsi bácsi belekeveredet. Akkor Szia!
Ezzel elköszönt a Tudó és a Tibor magára maradt a feladattal és a tálkozást sem lehetett eltolni napokra és várakoztatni a küldöttet, de hát...? Igazi magor volt a Tibor és ilyet nem mondhatott hogy hát ez nem igy megy itt, hogy csak... stb .... stb. Ilyen ostobaság eszébe sem jutott. Söt kötelességének tartotta fogadni a Józsi bácsit. De hogyan?

Jó ember volt a Tibor és a szivével kezdett gondolkodni. De az esze azt mondta neki hogy mégis elkellene kerülni valahogy a találkozást. Elég volna ha az egyik emberét küldené hozzá oda a Józsi bácsihoz. Mert mit is lehetne várni a szegény palócoktól. Hisz itt sok pénzre van szügség és ha van pénz akkor minden megoldható még az energiakérdés is. Pénzért ha drágabban is, lehet mindég több gázt kapni és most már jön is - mert elintézte - tehát a dolognak nincs innetöl kezdve aktualitása. - Te is úgy gondolod, hogy a pénzzel minden megoldható? A Tibor úgy hitte! Itt csak a pénz számit, gondolta. És ilyen sok pénzt még köcsönözni sem tudnának a palócok azt ö is jól tudta.

De palócok jó indulata megérintette szivét és azonkívül halotta zengeni barátjának a szavait is a fülébe. "Ugye megteszed...?!" A Tibor miniszterelnök volt de egy formális megoldása erre a problémára nemvolt. Mi tévö legyen most? Ezt hogyan? mondogatta többször is magában, vakarva a feje búbját.

Hogyan fogadjam Józsi bácsit? És ezt csak személyesen tehetem meg hiszen a Tudó is ezt akarja tölem. Ö pedig a legjobb barátom és ha nem volna olyan fontos ez a számára, akkor nemjött volna ide hozzám és nem keresett volna fel itt az irodámban. Talán megís egy fontos dolog húzódik meg emögött - majd elmondja ma este. De néhány napra mégis szügségem lesz hogy elökészítsem ezt. De mit csináljak legalább a tiszteletére?

A miniszterelnök tépelödött és vívódott a gondolataival. Voltak tanácsadói ugyan de azoknak mi haszna ebben az esetben. Egy királyt fogadni semmiség ezek segítségével de hogyan fogadjuk Józsi bácsit, egy palócföldi küldöttet arról fogalma sem volt, mert ilyen még nemtörtént ezelött sem. Piros szönyeggel és hangzatos beszéddel? Kivezényelt katonákkal? Teljesen nevetséges, és mosolygott túlzásain. De hát akkor hogyan? Ilyenbe még sohasem volt része és nemis tanították a föiskolán.

A Tibor töprenget és töprenget. - Te hogyan fogadnád Józsi bácsit ha te lennél a miniszterelnök. Elöször a miniszterelnöki kinevezése után állt egy olyan feladat elött amikor semilyen tanács nem segített neki. Mindegyiket amelyek születtek az agyában elvetette. - Te mit javasolnál? Tudsz valamit jót? Mondja azt hogy beteg? De hát szabad hazudni?

A mininszterelnöknek semmiesetre nem! A magorban ugyanis megkell esküdniük a miniszterelnököknek hogy sohasem fognak hazudni még a külföldi követeknek sem. Ha valamelyik hazudik akkor megnémül. És ezt Tibor is következetesen megtartotta eddig. És itt valami kalandról is van szó... eszébe jutott a Tudó szava.

Ezt nevezik igazán slamasztikának!