Velem érez a szakrális természet

Csendes a táj
a levegő tiszta
néhányan úszkálnak
a szellő simogat
egy dallamot kreál
a gyermekek kacaja

a varázsnak vége
a mellembe döf kése
és ömleszti a tájra
riasztó puffogását
a fűnyiró gépe

álarcba bújik a táj
s a vendégtársasága
is védekezni kíván
csakmint egy csapásra
a riadó kiváltva

maradj csendben kérlek
de hiába misézek
velem együtt szenved
ebben a válságban
a szakrális természet