Résnek làtjuk de szakadék

Ketten ültek
az asztalnál
egymás melett
valaki gondolta
egy boldog pár
aki rájuk nézett

az rés ugya kicsi
de a látszat csal
ott ültek de mégse
hogy egymás szavát értse
érzést nem tapasztal
e közegben nem hal

szavat nem találtak
pedig van millió
a szakadék nagy lett
s a semmi közöttük
- már minden hiába -
s arra nincsen szó

csak ülünk szótlanul
ezer szó mit tehet
a rés óriási
a távolság olyan
hogy úgysem hallanád
hadd fogjam meg kezed