Szabad a "szabad akarat?"

Ma véletlenül néztem bele ebbe a svéd ujságba (SvD), ahol a professzor Fredrik Svenaeus a szabad akarat problémáját firtatja az ujság egy teljes oldalán. Már ez is egy feltünô dolog - de hát miért került ez a probléma a napirendre?

A professzor megmagyarázza ujra felvetve a következö régi kérdést: Lehetséges lenne az hogy a valóságban ami történik minden megvan határozva mielött megtörténne? És mi csak úgy hisszük hogy van szabad akaratunk?

A tudomány ujabb eredményei tették relevánsá feltenni ujra a kérdést.

(John Austin: - Freedom and Neurologi: Reflektions on Free Will, Language and Politikal Power. - Columbia University Press, 113 s)

A kérdést egy megfigyelés tette relevánsá mialatt azt észlelték a tudósok hogy megfigyelhetö agyaktivitások elözik meg a cselekedeteket. Tehát feltehetö hogy már az agyban megtörténik a cselekvés választásának a feltétele és csak azután észlelhetö a cselekvés kivitelezése. És így a cselekvés - az észlelések szerint - nemlehet genuint szabad mert az agyaktivitással összefügg mégpedig egy megadott sorrendben és nem fordítva.

De mi lehet az oka annak hogy mégis úgy érezzük hogy van szabad akaratunk?
A kérdést bonyolítja tehát az a tény hogy kétféle képpen értelmezhetjük a szabad akarat fogalmát.

1.mint genuin tualjdonságot(sokan ilyen veleszületett tulajdonságnak tartják)
2.mint a szabad akarat érzését

A fogalom ugymond szétválasztása arra is ad választ - ha minden igaz - hogy a fökérdés a szabad akarat érzésének a megmagyarázása a mert ezt/igy észleljük a dolgot. Mint genuin tulajdonságot nemtudjuk értékelni.