A ragyogás a fényben
miért vakatja a szemem?
A dallamot a hangban,
miért nem engedi fülem, hogy halljam?

Pedig mindig a ragyogásra vágyom,
szememben tiszta fényre,
egy virágos kertre,
melyben nincs gyom.

vágyom a dallamot hallani,
csengését csendben élvezni,
hogy dallam-harmóniával megteljen,
oly fáradt testem teljesen.

Miért nem érzem az illatot,
melyet földöntúli fehér
virág felém ont?
És miért oly ízetlen a kenyér?

pedig vágyom a bologató virág
éltető illatát. S a világ
mozgásának lüktető erejét,
s hogy ne legyen ízetlen a kenyér.

Óh! ragyogás a fényben,
simítsd meg arcom szelíden!
Óh! dallam a hangban,
engedd fülem, hogy halljam!

A virágnak illata,
a cserjének isteni mivolta,
a kenyér íze, föld lüktető ereje,
legyen mind az enyém, Isten engedje.

Bp., 2004.08.05.