Éjbeveszett elhaló sóhalyok,
elsüllyedt égő vágyhajók,
megannyi maró magány és csalódás,
az élet álma új sírgödröt ás.

Vágyhajóm árbócai már lángban,
tajtékzik tengerem habja.
Nézd! Haldokló delfinek, száradt sellők,
burjánzó álmaimban éltek. Ők

kapaszkodnak vonaglódva belém.
Feneketlen életem mély,
sötét hullámai nyelik célom el!
S már ég hófehér ruhám szegélye.

Sikoltó sirályok félve égnek,
vihar tombol sötét égen,
szemem fénye eltünt hajam tüzében,
parázsló csonk lett testem hüvelye.

S lásd!: Mégis átlépem a sírgödröt!,
bár testem égett, hajam rőt.
Mert ez az én utam, életem magva,
csak menni, ha vonszolva is magam.

Bp., 2006.03.11.