Tikkadó szöcskenyájaim
verejtékem isszák,
napban sorvadó álmaim,
ócska kulisszák...

S mint víz után epedő
sivatagi kószáló,
megvadult ló-
lelkem gyűrött lepedő...

A horizont is táncol,
hullámzik, felém jön,
egyre égetőbben lángol
láztól homlokom s nem jő

a megnyugvás
az enyhülés,
a vágy,
és...

Bp., 2007. 07. 19.