Feltöltve: 2006-10-08 10:45:33
Megtekintve: 1807
Láthatatlan ölelés
Részemmé váltál, mint ősznek az avar.
Hiányod a zajos órákban zavar,
üvöltő csended ölelésére vágyom.
Én, édes Magányom!
Rózsák közül fényre törő gyom
vagyok, sárga levéllel befedett nyom...
Őszi arany
arcon csillan,
esőcsepp homlokon,
néma ajkad rámfonod,
én, édes Magányom!
Bp., 2006. 10. 07.
Hiányod a zajos órákban zavar,
üvöltő csended ölelésére vágyom.
Én, édes Magányom!
Rózsák közül fényre törő gyom
vagyok, sárga levéllel befedett nyom...
Őszi arany
arcon csillan,
esőcsepp homlokon,
néma ajkad rámfonod,
én, édes Magányom!
Bp., 2006. 10. 07.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-10-31 19:46:42
Tudod Drága Vitorlám, ebben a versben az a gáz, hogy akkor volt egy barátom, akibe elvileg szerelmesnek kellett volna lennem... de nem ment...
Nem szomorkodom, mert most boldog vagyok és szerelmes!
Köszönöm hogy itt is megtaláltál!
Szeretettel:Loncid
2007-10-28 21:54:51
Tudod hogy a gyomok között is vannak nagyon szépek is? :))
Nekem elhiheted Loncica ! :))
2006-10-08 13:29:00
Hát hová lett a Kékszemű, Loncikám?