Amíg várok rá,
homályos,sötét a nyári,
napsütéses délután.
Alkonyat után érkezik jóval,
kedves arcán szolíd mosolyt
leplez,
érkezésétől kezdve lesz
világos,derűs,mesebeli-jellegű
szikrázó,fénnyel teli az este.
Az éjjel már vele heverészve
válik ragyogóvá az égbolt helye.

S reggel,mikor távozik tőlem,
a világos nappalt bőven
fekete,sűrű felhők takarják.
Magányomat sötétbe akarják
burkolni,
hogy látni se tudjak,
s észre ne vegyem,
hogy a Napkelte ennek a napnak is
a végét jelentse.

Homályba burkolva,gubóba guggolva,
csitulva,
titokban az estét várom,
mikor szerelmem meghozza a Fényt,
szikrákat, s látok!
Nappali világossággal fedett
az éjjel,
hihessem, a mai nap
csak most kezdődött el.
Vele.