Feltöltve: 2006-03-21 13:09:01
Megtekintve: 1637
Azt hittem,pedig nem...
Atz hittem-én ostoba-van erőm,de csak akkora,
hogy ami csekélységet kérek, gond nélkül elérem.
Ez a játszma,a hit, ami ismét tévútra vitt;
megint elhittem:végre,a kínlódásnak tényleg vége.
S a csalfa látszat, érzed mert olyan homályosan nézel,
hogy újra és megint tévedsz,
s a jól ismert séma szerint,te besétálsz rendre megint.
Aztán jön a felismerés? egy jól ismert repedés,
a sün a szekrényben,szügyeszakadt, tébolyult ló a kertben...
és te még mindig nem érted,hogy ez a vége!?
hogy ami csekélységet kérek, gond nélkül elérem.
Ez a játszma,a hit, ami ismét tévútra vitt;
megint elhittem:végre,a kínlódásnak tényleg vége.
S a csalfa látszat, érzed mert olyan homályosan nézel,
hogy újra és megint tévedsz,
s a jól ismert séma szerint,te besétálsz rendre megint.
Aztán jön a felismerés? egy jól ismert repedés,
a sün a szekrényben,szügyeszakadt, tébolyult ló a kertben...
és te még mindig nem érted,hogy ez a vége!?
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-04-01 19:13:14
Valóban az,bár egy otthonomat "bocsátottam el" egy külterületi,hatalmas ,rendkívül rossz állapotú házat,ahol apám halála után egy évet éltünk kisfiammal Szőlőhegy, erdőalján, csak nyaralók, szoszéd kilóméterekre egy darab... Vadromantika, kutyáimon kívül vadállatok...Fatüzelés,sparhelt,hatalmas telek,kert Életem legboldogabb időszaka volt,de muszáj volt megválni tőle,felújítani többe került volna, mint az egész értéke. Balatoni panoráma, csend,béke nyugalom, jólét,favágás...szóval elmondhatatlan. Vérzett a szív, gondolhatod, Kedves Bogi.
2006-03-22 18:42:22
Sejtelmes elbocsájtó szép üzenet. Nagyon tetszik.