EPERízű ölelések álltak sorban vonatjegyre várakozva
A szikkadt meggyleveleken túl.
A kókadt filodendron sem nyújt vigaszt a magányba süppedt
Elhullott pávatollnak.
Kétes érzések közé szorult a mély fedésben bújkáló
Elefántcsont színű drámaíró.
Emberközeli,mikor a tél elmúltával
Beállít késve a tavasz
De ravasz,mert már el is tűnt,
Helyébe lépett pár nap elteltével a kíméletlenül forró nyár.
És szemlátomást nagyon kevés az, aki igazán élvezi...
Pedig a csókok és ölelések csak mnost eperízüek igazán