Mellettem darabokra tépve hever,
vérző, de még élő,
meg-megránduló szívtorzóm.

Pokoli fájdalom még belé hasít.
Bár látom arcát, néz rám, mégse lassít.
Érzem bízom benne,
pedig miatta vérzem, s halok meg.

Utolsó stáció, tudom, érzem,
elhiszek neki mégis mindent.
Az a rossz csak, ezúttal nélküle megyek.

Annyira szeretem, halódom, de mégsem félek...
Mindenem Ő volt, ahogy Ő az élet,
mit mégis leginkább jelentett:
"Élni csak VELE ÉRDEMES."

Utolsó a kívánság:
-hisz'nincs rá mód,hogy még kérjek-
Vágy élni vele, egy élhetőbb élet-
halálom után.

S egy ígéretnek szánt sor,fussál,
túl soká Rád sem várok.
Csak addig, míg mélynyomó lépteiddel
taposol testemet fedő és feledtető síromon.

Várlak síromban, sírva válladra:
"Végre Velem ITTHON vagy!
Ez rossz volt! Túl sokáig álmodtam!!"