Feltöltve: 2006-08-20 20:20:43
Megtekintve: 1722
Barátság
Dolgozom.
Hirtelen gyomromba ül az érzés, mit ismerek,
Bár szeretni nem lehet.
Oly alattomos, sunyi ,váratlan ,hideg .
S oka?
Általában ember által tudott
,ismert nincsen.
Rég éreztem, zavar nagyon,
Okát kutatom, munkám hagyom.
Agyam túráztatom
Nagyon,
Nagyon.
Tudni akarom!!!
Emlékek ,hangok ,színek?
Nem, nem, nem érzem.
Továbblépek.
Testvérek,anyám , család
Á,á ,á, a fenébe nem. Nem!
Most már lejátszom , nem nyugszom
Nőkre gondolok, hátha
Éva, Moncsi, Helga .Igen ,érzem,
Ez a szorongás oka,
De melyik drága ,amelyik kiváltja? Helga Semmit nem érzek
Egy kép villan be hirtelen:
Vörös haj, zöld szemek
Hát persze, az egyetlen!
S a kutatás célba ért Zsuzsi az akiért
De miért?
Döbbenek s meg is állok,
Már tudom a szorongás ezúttal nem más,
Mint az ö
állandósulni vélt hiánya
mit megszoktam bár,de ezúttal ÉREZTEM
végre, újra .
S mintha véreztem volna,
A HIÁNYA annyira fájt.
Zsuzsi
Tudtam, amint lehet, rohanok hozzá.
Lesz,ami lesz.
Igyekeztem.
Siettem.
Minél elöbb befejezzem, amit kell.
És végre.
Legyen bármi ,mert volt sok minden 2o évünk alatt
Most nekem öt látnom kell!
Lehet baj van
Azért érzem öt most oly aktívan.
Érkezem drága!
Érezd meg hátha .
Bármi van ,mert tudom, lehet.
Tarts ki!
Szinte láttam a tilos piros lámpái,
Vagy a veszélyé
Mint hívnak, villognak agyamban,
Sürgetnek egyre.
Te hülye! Siess!
Siess! Siess!
Választásom nem volt, bár tennivalóm tenger
Tudtam, most amilyen hamar csak lehet,
OTT KELL LENNEM
Kocsiba be, indít ,városon át,
Mint ki üldöznek rohantam át.
A Ház ..
Parkolok, sietve kiszállok
Érzem ,egész lényem reszket s félek.
Félek , remélve, időben érkeztem.
Kapucsengö.
Neve ott, hol eddig
Lendül kezem, s a gombot remegve,
Félve megnyomom.
Épphogy idö, szinte nem is várok,
S a kapu berregve kinyílt.
Nagy sóhaj ,enyhe nyugalom,
S rohanok fel kettesével szedve a lépcsőket
Még jó, hogy csak az elsö emelet:
Ajtaja! Ó, te drága! Rajta a rémes múlt siralmas nyoma.
Hányszor lett rád törve ,beszakítva
Pénzed, azóta se, hogy
Ajtódat cseréld újra.
Csengetek. Várok.
Csengetek. Várok.
Nem értem.
Csengetek .Félek
S az ajtó kérdés nélkül kinyílt .
Belépek, még mindig félek
A régi képek, emlékek cikáznak bennem.
Hányszor láttam öt így, vagy más helyzetben;
Félájultan, vagy fürödve vérben,
Vagy szikével kezében, ahogy hajat nyír
Kopaszra éppen
Félek.
Hol vagy már drága, de, de
Nincs több kérdésem.
Szobába lépek s megnyugszom.
Egyben van, él, haja is a helyén,
És vér sincs sehol ..
De mégis Zsigerből levágom, valami, nem jó ..
Érzem. Miért is?
Feláll, rám néz, szapora pár lépéssel
Már nálam, előttem áll meg.
Borul nyakamba, megölel, szorít de annyira
Hiányoztál! :De jó, hogy itt vagy!
De jó, hogy most TE VAGY ITT.
S zokogásban tör ki ,de úgy,
Mint aki abbahagyni nem tudja,
De nem is akarja soha.
Ölelem ,s hagyom.
Mikor megunom, mert kérdezném,
Hagyja, hogy eltolva magamtól csak nézzem.
De abba a sírást nem hagyja ,nem akarja vagy nem képes.
Mindegy.
Érzem, ebben a sztoriban a részem,
Csupán ennyi.
Én kellettem, azt éreztem,
Az én hiányom.
S érkezésem, látom ,belőle ezt hozta ki.
Mert vagyok az egyetlen
Az egytlen hímnemü ,ki ezt
A spontán revüt nézheti.
Hát jó ,nyugszom végleg.
Apró kis női lélek,ha neked most ez kell
Én, egyetlen barátod,
Teérted?
Ez? A legkevesebb ,mit tehetek!!
Úgyhogy csak sírj, sírj nyugodtan,
Én majd csak figyellek.
Kevésnek adatik meg
Érzem, s mondom is:
Zsu, tudod, szerintem,
mikor sírsz s ártatlanul, vétlen,
annyira szép vagy, olyan más
így nekem érdem ,így csak én láthatlak
ILYEN szépnek
Ahogy más talán elvétve
De büszkeséged ismerve inkább sosem.
Mikor látom, könnypatakok kezdenek apadni
S ö nyugszik
S már hosszú percek után látványa telít,
És más sajnálom, szólok:
Ne félj, ha akarod jól meg is vigasztallak.
Tán kezdjük az ágyon ,vagy asztallal?
Próbálok viccelni, én az öreg,
S lám, lám hirtelen
Feledve sírást ,Zsú drága kizökken,
S szívből, öszintén felkacag.
ÉN csak nézem, nézem,
Nevetek vele, de ilyen szépnek
Nem láttam 2o év alatt sosem.
De tudom és érzem, ez kizárólag az enyém,
Olyan ajándék ,mi jut csakis nekem.
Hisz személyem volt aki ezt a
Sosem látott arcát hozta ki...
...kizárólag nekem.
Hirtelen gyomromba ül az érzés, mit ismerek,
Bár szeretni nem lehet.
Oly alattomos, sunyi ,váratlan ,hideg .
S oka?
Általában ember által tudott
,ismert nincsen.
Rég éreztem, zavar nagyon,
Okát kutatom, munkám hagyom.
Agyam túráztatom
Nagyon,
Nagyon.
Tudni akarom!!!
Emlékek ,hangok ,színek?
Nem, nem, nem érzem.
Továbblépek.
Testvérek,anyám , család
Á,á ,á, a fenébe nem. Nem!
Most már lejátszom , nem nyugszom
Nőkre gondolok, hátha
Éva, Moncsi, Helga .Igen ,érzem,
Ez a szorongás oka,
De melyik drága ,amelyik kiváltja? Helga Semmit nem érzek
Egy kép villan be hirtelen:
Vörös haj, zöld szemek
Hát persze, az egyetlen!
S a kutatás célba ért Zsuzsi az akiért
De miért?
Döbbenek s meg is állok,
Már tudom a szorongás ezúttal nem más,
Mint az ö
állandósulni vélt hiánya
mit megszoktam bár,de ezúttal ÉREZTEM
végre, újra .
S mintha véreztem volna,
A HIÁNYA annyira fájt.
Zsuzsi
Tudtam, amint lehet, rohanok hozzá.
Lesz,ami lesz.
Igyekeztem.
Siettem.
Minél elöbb befejezzem, amit kell.
És végre.
Legyen bármi ,mert volt sok minden 2o évünk alatt
Most nekem öt látnom kell!
Lehet baj van
Azért érzem öt most oly aktívan.
Érkezem drága!
Érezd meg hátha .
Bármi van ,mert tudom, lehet.
Tarts ki!
Szinte láttam a tilos piros lámpái,
Vagy a veszélyé
Mint hívnak, villognak agyamban,
Sürgetnek egyre.
Te hülye! Siess!
Siess! Siess!
Választásom nem volt, bár tennivalóm tenger
Tudtam, most amilyen hamar csak lehet,
OTT KELL LENNEM
Kocsiba be, indít ,városon át,
Mint ki üldöznek rohantam át.
A Ház ..
Parkolok, sietve kiszállok
Érzem ,egész lényem reszket s félek.
Félek , remélve, időben érkeztem.
Kapucsengö.
Neve ott, hol eddig
Lendül kezem, s a gombot remegve,
Félve megnyomom.
Épphogy idö, szinte nem is várok,
S a kapu berregve kinyílt.
Nagy sóhaj ,enyhe nyugalom,
S rohanok fel kettesével szedve a lépcsőket
Még jó, hogy csak az elsö emelet:
Ajtaja! Ó, te drága! Rajta a rémes múlt siralmas nyoma.
Hányszor lett rád törve ,beszakítva
Pénzed, azóta se, hogy
Ajtódat cseréld újra.
Csengetek. Várok.
Csengetek. Várok.
Nem értem.
Csengetek .Félek
S az ajtó kérdés nélkül kinyílt .
Belépek, még mindig félek
A régi képek, emlékek cikáznak bennem.
Hányszor láttam öt így, vagy más helyzetben;
Félájultan, vagy fürödve vérben,
Vagy szikével kezében, ahogy hajat nyír
Kopaszra éppen
Félek.
Hol vagy már drága, de, de
Nincs több kérdésem.
Szobába lépek s megnyugszom.
Egyben van, él, haja is a helyén,
És vér sincs sehol ..
De mégis Zsigerből levágom, valami, nem jó ..
Érzem. Miért is?
Feláll, rám néz, szapora pár lépéssel
Már nálam, előttem áll meg.
Borul nyakamba, megölel, szorít de annyira
Hiányoztál! :De jó, hogy itt vagy!
De jó, hogy most TE VAGY ITT.
S zokogásban tör ki ,de úgy,
Mint aki abbahagyni nem tudja,
De nem is akarja soha.
Ölelem ,s hagyom.
Mikor megunom, mert kérdezném,
Hagyja, hogy eltolva magamtól csak nézzem.
De abba a sírást nem hagyja ,nem akarja vagy nem képes.
Mindegy.
Érzem, ebben a sztoriban a részem,
Csupán ennyi.
Én kellettem, azt éreztem,
Az én hiányom.
S érkezésem, látom ,belőle ezt hozta ki.
Mert vagyok az egyetlen
Az egytlen hímnemü ,ki ezt
A spontán revüt nézheti.
Hát jó ,nyugszom végleg.
Apró kis női lélek,ha neked most ez kell
Én, egyetlen barátod,
Teérted?
Ez? A legkevesebb ,mit tehetek!!
Úgyhogy csak sírj, sírj nyugodtan,
Én majd csak figyellek.
Kevésnek adatik meg
Érzem, s mondom is:
Zsu, tudod, szerintem,
mikor sírsz s ártatlanul, vétlen,
annyira szép vagy, olyan más
így nekem érdem ,így csak én láthatlak
ILYEN szépnek
Ahogy más talán elvétve
De büszkeséged ismerve inkább sosem.
Mikor látom, könnypatakok kezdenek apadni
S ö nyugszik
S már hosszú percek után látványa telít,
És más sajnálom, szólok:
Ne félj, ha akarod jól meg is vigasztallak.
Tán kezdjük az ágyon ,vagy asztallal?
Próbálok viccelni, én az öreg,
S lám, lám hirtelen
Feledve sírást ,Zsú drága kizökken,
S szívből, öszintén felkacag.
ÉN csak nézem, nézem,
Nevetek vele, de ilyen szépnek
Nem láttam 2o év alatt sosem.
De tudom és érzem, ez kizárólag az enyém,
Olyan ajándék ,mi jut csakis nekem.
Hisz személyem volt aki ezt a
Sosem látott arcát hozta ki...
...kizárólag nekem.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
