Egy fekete bárkán suhansz majd felém
Felfedve magad a fűzek árnyékában,
Habos selyemben fényesen, üdén
Jössz eveződdel és megreszket a lábam.

Elkésett vadásza vad mocsaraknak
Széttéped az estét, de én hallgatok,
Hordom mellemben a boldog nyugalmat,
Kikötünk és te eléred a partot.

Nyakad köré fonom a karjaimat.
Füvek keserű védelmet ígérnek.
Reszketve forgunk a köpenyed alatt.
Bárkád elfordul a tengernek végleg.