Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Kíméra
Alkotások száma: 23
Regisztrált: 2006-01-14
Belépett: 2007-02-09
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Egyéb prózai alkotások (3)
-Versek (17)
Képgaléria
-Fotók (3)
Feltöltve: 2006-02-10 20:46:28
Megtekintve: 1755
Szerelmesen
Lángcsóvákon át nyúltam bele,
el nem engedtem a véremet
Két kezét a szívemmel fogtam
és lelkemet a lelkébe hagytam.
Remegve álltunk a határon
féltünk a kudarcos haláltól.
Ídézve szenderültünk el éjjel
puha cukrok hulltak ránk.

Néha-néha majdnem felállt,
de soha-soha nem adta fel.
Mesélni, mindig mesélt jót,
kihuzni is huztam a "rosszból".
Együtt mi emberként harcolunk,
de még félve várjuk a tündért.
Kincsemet rejtem, zsebembe teszem,
a világ még várjon, én megvetem.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-02-22 15:24:02
:) Mindent elmondtak már... Nagyon szép.
2006-02-19 16:29:04
Ügyes, és a végén a nyomatékos befejezés, hmm. Nagyon jól sikerült! Grat.
2006-02-12 15:03:16
Tényleg gyönyörű. Gratulálok!
2006-02-12 00:49:39
nagyonszep! mely erzelmek, ertelmek... remek!
2006-02-10 23:40:26
Gyönyörű vers,nagyon szépen megkomponálva. Tetszett.