Feltöltve: 2006-01-28 15:21:32
Megtekintve: 1753
"címtelen"
Néha kőbe fagyva
Eldobott faágként nézel már rám
Nem tudom mért és meddig
Nem is értem
Nem is akarom
Rugjon belém mindenki
Néha kőbe fagyva
de mindig fáj..
Papírfecniként hullok le a földetekre,
ti meg csak tapsoltok, jó ez a show.
Véremmel írók leveleket,
azzal ásztatom a napjaim.
Lapjaim hevernek..
Eldobott faágként nézel már rám
Nem tudom mért és meddig
Nem is értem
Nem is akarom
Rugjon belém mindenki
Néha kőbe fagyva
de mindig fáj..
Papírfecniként hullok le a földetekre,
ti meg csak tapsoltok, jó ez a show.
Véremmel írók leveleket,
azzal ásztatom a napjaim.
Lapjaim hevernek..
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-02-22 15:26:53
Belül könnyezem! :( Noel
2006-02-19 16:33:29
"Rúgjon belém mindenki" - Itt kicsit olyan érzésem volt, hogy ez már egy lerágott csont, de tovább olvasva ezt a kis zavart tökéletesen ellensúlyoztad és merő fordulattal párosítva remek folytatásba csapott át. Viszont a vége kis űrt hagyott maga után, olyan olvasnám még, de nincs már tovább érzést váltott ki!