Ravatalon nyugszik a kedves,
Orcája halál csókjától nedves.
Szemeire szemfedő kerül,
Szíve már nem dobog belül.

Szeretett volna élni még kicsit,
Szerelem szellője érintette lelkit.
Szerelmét hűtlenül elhagyta,
Örökre a halállal megcsalta.

Halálos szerelembe esett vele,
Épeszű ember nem nyugodhat bele.
Nyilkos kórt csókolt a halál reája,
Penészvirágokat rajzolt orcájára.

Elvitte magával örök messzeségbe,
Angyalkák viszik fel a magas égbe.
Égi báránnyá vált fiatalon, szűzen,
Szerelméhez immár örökösen hűen.

Halál csókját róla nem mossa le semmi,
Zokogó szerelme tőle meg nem menti.
Lemegy érte a túlvilág urához,
Reménykedve lépdel a rideg urnához.

Esdekelve kéri, pokol urát: Hádészt,
Adja vissza neki, szerelmét Ágnészt.
Pokol ura mondja, életet életért,
Cserébe nem bánom, hagyd itt a magadét!