3.
A dohányzó helységben vágni lehetett a füstöt. A dohányzóasztkákon hamar megteltek a hamutálcák csikkekkel. Voltak, akik tolókocsival, vagy kerekesszékkel gördültek be, de a többség az még tudott járni. Sőt! Komoly eszmecserék, viccelődések és heccelések folytak. Úgy ismerték egymást, mint a tenyerüket.

A dohányzóhelység némi autonómiát élvezett, ide csak ritkán kukkantottak be a nővérek. A sarokban két asztalnál is vad kártyacsaták dúltak. Mivel a cigarettások nagy része kijárós volt, igy a közeli kisboltból könnyen csempésztek be italt, cigarettátvásárlás ürügyén. Az ulti és a snapszer volt a fő attrakció, meg a zugivászat. Főleg amikor felvették a levonások után megmaradó nyugijaikat. Akkor aztán napokig folyt a dőzsi.

Forintos alapon játszottak. Hallgatólagos megegyezésnek számított, hogy aki a legtöbbet nyerte, az ment ki italért a nyereményből. Az egyik asztalnál Csócsa, a hengermű munkanélkülivé és hajléktalanná vált leszázalékoltja volt a főkolompos. Ő, a maga 57 évével fiatalnak számított közöttük. Régi pártaktivista múltjára való tekintett el,a funkcionárius barátai beprotezsálták az otthonba.

Itt volt Kottafejű, aki elitta válása után a neki jutó lakás fele részének árát, majd ügyesen megpályázta az Otthont, mint ágyrajáró kisnyugdíjas. A harmadik partner Lapubácsi volt. Ő, a maga hetvenkét évével már őslakosnak számított itt. Negyedik, a kopogó partner pedig a tolókocsis Tanárúr. Neki már mindkét lábát amputálták térd alól érszűkület miatt. Így szociális alapon került be, mivel a lakását a felesége és gyerekei eladták a feje fölül.

Négy ember, négy különböző sors. Mivel régi törzshelyükről: az Egyujjasból jól ismerték egymást, hamar egymásra találta itt is. Úgy összeszoktak már, hogy fittyet sem hánytak a sors fintorára, ami ide juttatta őket. Egész nap kártyáztak, néha iszogattak, cigiztek és politizáltak. Mert a Tanárúr minden reggel a könyvtárszobában átolvasta a lapokat. Első kézből értesült az eseményekről.
–Zöld ulti!– tette le a talont Kottafejű.
–Kontra!–vágta rá Csócsa.
–Rekontra! –ebben maradtak. Persze Kottafejű nyert. Besöpörte a nyereséget és kevert, osztott. Közben, míg a lapokat gusztálták folyt a szó.

–Hallottátok, hogy miket míveltek ezekkel a korlátokkal?
–nem nyugszik a Fidesz a bőribe!
–Ki akarják ugratni a nyulat a bokorból!–szúrta be Csócsa, és hozzátette: betli! Kottafejű felvette a talont, és bejelentett egy piros ultit. A tanár úr nem állhatta meg szónélkül, miközben felvéve a talont, a lapokat gusztálta.
–Nem ennek jó vége emberek! Majd meglátjátok március tizenötödikén mi lesz ebből!
–Mi lenne, forradalom!
–Ugyan már, ahhoz túl elgyávult már a nép!–vágda ki az adut Lapuács! És hozzátette: Durchmars!

A többiek hümmögtek,hammogtak,majd hagyták, hogy vezesse elő. Persze, hogy megnyerte a durchmarsot. Ahogy besöpörte a nyereményt még hozzátette.
–Azthiszitek,hogy a Fidesz jobban tudná csinálni ? Tévedtek! Bajban a haza, húzni kell a nadrágszíjjakon! Mindenhol lefaragnak a költségekből…– Csócsa rezignáltan veti közbe:– és, akkor itt ez a vizitdíj is! Többe kerül a leves, mint a hús! Piros ulti!
–Vezesd elő!
–Kontra!–szólalat meg Kottafejű.–Rekontra–szubkontra!
–Lásssuk a medvét! Elbukta. Kottafejű benyeli a tétet. Így zajlik az élet a kártyaszobában ebédig. Mindkét asztalnál kártyacsaták dúlnak, miközben meg, meg húzzák a becsempészett pálinkásüveget. Mondom ide nem szívesen, néznek be, vagy szényenlősen szemet húnynak a látottak felett az ápolók.

Így telnek a napok, pereg életük homokórája. Aztán aki kidől közüllük, az felkerül az emeletre, az elfekvőbe és matracsírban várja a megváltó halált. Mégiscsak jobb, mint hajléktalanként az utcán ődöngve kukázásból tengődni. Ők az előkelő kaszthoz tartoznak: van fedél a fejük felett. Hogy azért ne legyen hiányos a beszámolóm meg kell említenem, hogy koedukált a dohányzó. A cigarettára és a bagófüstre éhes nők is itt hódolhatnak szenvedélyüknek.

Ők nem kártyáznak, csak beszélgetnek. Esetleg nyugdíjkor pár napig isznak egy kis itókát stikában. Négy nő, kilenc férfi a törzsgárda. Úgy összeszoktak már, hogy ha valamelyik nem jön a megszokott időben, már rosszat sejtve keresni kezdik. Nekik legalább megy az idő. Nem úgy a folyosón, padokon, székeken üldögélők között. Ők gubbaszkodva várják a megváltó halált.

Gézát mélyen elszomorította ez a pokolbeli hangulat, és törni kezdte a fejét, miként lehetne kissé színesebbé tenni a benti életet. Gondolta széjjelnéz a női osztályon, hátha talál ismerős nőt. Hát, nem talált. Viszont harminckét még lábon járó ötven és a halál közötti nővel ismerkedett össze. Ők is gubbaszkodtak a padokon, és mereven bámulták az ebédlőben felállított TV-ben folyó sorozatfilmeket.

Be, bekukkantott az elfekvők szobáiba is. Ők csendesen, vagy hörögve hevertek ágyaikon a kaszásra várva. Átfutott elméjén, hogy egyszer ő is ide kerül. Ezerszer elátkozta megmentőit.
„Mért nem hagytatok megdögleni! Ennél még a halál is jobb! Már rég a menyországban lennék, a kaporszakállú előtt!”– szidta a mentősöket és a szomszédokat, akik kihívták őket.

Mivel éppen farsang közepén jártunk, a gondozónők tűzrőlpattant csoportvezetője kitalálta, hogy csapni kellen egy farsangi bulit. Kissé feldobnák a társaságot. Süttetnének szalagos farsangi fánkot. Csöregét is, és lenne egy kis itóka mellé. Ötletét elmondta Ágikának, a vezetőnőnek is. Tetszett neki az ötlet, csak az aggasztotta, ki szervezi meg?

–Én vállalom a személyzet részéről–ajánlkozott Saci.
–Ki győzi meg a sok szenilis, beteg, sérült lelkű gondozottat, hogy bújjanak maskarába?
–Én tudok egy embert.
–Ki legyen az?
–Szerintem, a Kiss Géza. Tudod ez a nemrég idekerült öngyilkosjelölt. Ő jártas a szervezésben. Művelt, Kisz vezető is volt.
–Hát, ha rá tudod beszélni, áldásom rá!–mondta a vezetőnő és ezzel elkezdődött a szervezés.

Gézát nem volt könnyű rábeszélni, de végül is elvállalta a megbízatást. A varrodában, halomban állt az elhaltakról maradt ruházat, úgyhogy annyi maskarát lehetett készíteni amennyit csak akartak. A személyek meggyőzése nem ment könnyen, de sikerült. A kártyásokat tudta először beszervezni. A nőkkel már nehezebb dolga volt, de végülis azokból kötélnek álltak néhányan. Sőt egy hattagú asszonykórust is alakítottak.