Feltöltve: 2006-11-16 14:04:52
Megtekintve: 1933
Krétakör - 9
9.
Hála a hitelnek ki tudták fizetni a vételár hátralékot. Azonnal megszűntek a zaklatások, sőt még Pucok ajánlott egy príma helybéli fűtésszerelőt, aki egy hét alatt beszereli a fűtést. Így is történt. December közepére már működött a központi fűtés a házban. Kellemes meleg járta át a falakat. A cigányoktól ötszáz Ft/mázsájáért megvásárolták a lopott és kugliba vágott akácfát. Mégiscsak olcsóbb mintha a Tüzépen vennék meg 2000 Ft-ért. Nemigaz?
Helyére került a korlát is. Szépen berendezték a papa szobáját is. Elhozta a városi lakásban, szekrényekben tartott festményeit, dísztárgyait. Vett egy franciaágyat magának. TV-é és számítógép került az egyik falra. A másikra könyvszekrény, ruhászekrény, fotelok, kanapé, asztal. Műpadlóval rakatta le a beton aljzatot. Szőnyeg is került. Fenn is szépen kialakították a szobákat. Már csak be kellett lakni a nagy házat.
A hitelt és a közüzemi költségeket azonban törleszteni kellett valamiből. Jenőnek is megszűnt a mellékkeresete, mert bevonták az iparengedélyét. Robi változatlanul képtelen volt munkát találni magának. Hat elemivel nem igen veszik fel az embert, amikor diplomások vannak munkanélkül. Így azon kellett gondolkodni, hogy valamihez kezdeni kell, mert nyárra elfogy a pénz, és akkor aztán árvereznek.
Áprilisra várták a másik kis jövevény érkezését. Az is sok kiadással fog járni. Jenő minden látogatás alkalmával elgyönyörködött a kis Norbi értelmének fejlődésében. Aranyos kis szeretni való lényében, de ez csak mégjobban növelte aggodalmát, a jövőt illetően. A közeli városban meg csak hitegették, hogy majd szólnak, ha lesz munka. Jenőnek forgott az esze kereke, de nem tudott mit kitalálni.
Még December elején történt, hogy a langymeleg őszi délutánban a kis Norbi kinn játszott az udvaron. Bújócskáztak és fogócskáztak a Papával. Jenő egy pillanatra belépett a lakásba, hogy megigya maradék sörét. Mire kijött Norbinak hűlt helyét találta. Kitotyogoghatott a félig nyitott kerítéskapun.
Rohant a fácánosba, ahol bóklászni szoktak, de csak nem találta. Ekkor átszaladt a jobb oldali bozótosba. Azonban hiába kiáltozta Norbika nevét, az nem válaszolt. Riadtan rohant a házba, és eszelősen kiabálta.
–Eltünt a kisgyerek!– rohant ki merre látott, és keresni kezdték. Ötóra felé kezdett sötétedni, de a gyerek sehol. A lopott faágakat biciklin hazatoló cigánygyerekek hallották meg a kétbeesett keresők hívó szavait és riasztották a szüleiket. A cigányoknál a gyerek az, szent. Viharlámpákkal felszerelve, kutyákkal rohantak a keresésesére.
Pillanatok alatt hetven cigány: asszony, ember, gyerek, kereste, kutatta az irdatlan bozótosban a kicsit, nehogy egy kóborkutya, vagy róka felfalja. Valaki riasztotta a körzeti megbízottat. Az meg a polgárőröket. Élő láncban hajtották a patak felé a felriadt nyulakat, fácánokat. A kicsit mintha a föld nyelte volna el.
Katica a z udvaron zokogott. A cigányasszonyok meg körülötte ríttak. Aztán úgy tizóra felé megtörtént a csoda. Jenő egy világító szempárt fedezett fel. Hatalmas errefelé soha nem látott kaukázusinak tűnő hosszúszőrű juhászkutya ölébe fészkelődve békésen szendergett a kis Norbi. Jenő nem akart hinni a szemének. Megdörgölte őket, aztán becsukta, majd újra kinyitotta. Nem álom, hanem valóság. A kicsi Norbi volt a meleg fészekben. Mereven a kutya szemeibe függesztette tekintetét és hozzálépett. A kutya végignyalta kezeit, arcát, majd a kisdedre tekintve átadta neki.
Jenő boldogan szorította magához a megszeppent kisfiút. A cigányok tátott szájjal, leesett állal nézték a jelenetet. Sosem látták ezt a kutyát errefelé. A hatalmas állat felegyenesedett, és szembenézett velük. Aztán két lábra állt és hatalmas mancsát Jenő vállára helyezve követte őket a házig. Így maradt meg házőrzőnek Sátán, merthogy így nevezték el a hatalmas állatot. Soha, senki nem mehetett ezen túl ártó szándékkal a házba, ha nem akart meglakolni a gonoszságáért.
Norbival elválaszthatatlan játszópajtásokká váltak. Hátra ülve lovagolta, ha úgy tartotta úri kedve. Jenő pedig hámot fabrikált neki és egy játéktraktort utána kötve máris mehettek kocsikázni. Így teltek a napok, kisebb-nagyobb izgalmak között, amikor beköszöntött a karácsony. Óriási élő fenyőt állítottak a társalgó közepére. Az asszonyok sütöttek-főztek, ahogy ilyenkor lenni szokott. Megkezdődött a disznótorok és a búcsújárások ideje.
Robiéknak nem voltak sertéseik, sem baromfiaik, ők a kóstolókat sütötték, meg amit a szomszédoktól kaptak. Aztán leesett az első hó. Norbi szájába vette a hópelyheket és ízlelgette. Nem tudott betelni vele. Jenő, Krapajjal, katica apjával egy kis szánt barkácsoltatott és a kutyát befogva hatalmasat, szánkáztak a kihalt úttalan utakon, szántóföldeken. Még csengőt is akasztott Sátán nyakába.
Egyre ritkábban ment be városi lakásába. Lassan a városi tartózkodás 1-2 napra csökkent. Éppenhogy végiglátogassa a cimborákat, Matyival találkozzék suli után. Ha úgy adódott, akkor Matyit is vitte magával a dácsába. Matyi is nagyon megszerette Sátánt. Együtt mentek vadászni a fácánosba. Az élet zajlott a pénz meg fogyott. De, azért a karácsonyt azt pazarul megünnepelték. Mindenki megkapta a kis és nagyobb ajándékait.
Szenteste a nagyszülők, és Jenő ülte körül az asztalt a kis családdal. Égtek a gyertyák, a csillagszóró szórta a fényt és a DVD-ből felcsendültek a karácsonyi dalok. Mindenki az ajándékok bontogatásával volt elfoglalva, amikor autózaj verte fel az áhítatos csendet. Megérkezett a Dédimama agglegény fiával, Imivel. Egy fazék töltött káposztával és ajándékokkal állítottak be.
Az öröm határtalanná vált. Ettek, ittak, vigadtak. Mogyoróra, dióra kártyáztak. Jenő fényképezett, videózott és nyakalta a karácsonyi bort, konyakot. Éjfél felé kerültek ágyba. Másnap folytatódott a vendégjárás. Most egyik nap az egyik nagyszülőkhöz, a másik nap a másikakhoz mentek ebédre. A kis Norbit ott is ajándékok várták a fa alatt. Ő azonban Jenőnek örült a legjobban. Húzta magával ezer kis csodát megmutatni, és gügyögött neki babanyelven. Jenőnek kicsordult a lelke az örömtől. Imádták egymást.
A Dédiék itt maradtak a két ünnep között. A szilvesztert is együtt töltötte a megszaporodott család. Durrogtak a petárdák és szóltak a trombiták. Másnap aztán megindultak a szomszédok köszönteni. Sok-sok BUÉK hangzott el minden felől. Úgy érezték, hogy befogadták őket. Jenő Január harmadikán hazavitte az itt vakációzó Matyit és egy hétig benn maradt a városban. Naponta beszélgettek az Interneten. MSM-eztek.
Bár belemerült az agglegény élet meleg világába, azért a család is hiányzott neki. Viszont kénytelen volt új kapcsolatokat kiépíteni. Valami pluszmunka után kellett néznie!
Hála a hitelnek ki tudták fizetni a vételár hátralékot. Azonnal megszűntek a zaklatások, sőt még Pucok ajánlott egy príma helybéli fűtésszerelőt, aki egy hét alatt beszereli a fűtést. Így is történt. December közepére már működött a központi fűtés a házban. Kellemes meleg járta át a falakat. A cigányoktól ötszáz Ft/mázsájáért megvásárolták a lopott és kugliba vágott akácfát. Mégiscsak olcsóbb mintha a Tüzépen vennék meg 2000 Ft-ért. Nemigaz?
Helyére került a korlát is. Szépen berendezték a papa szobáját is. Elhozta a városi lakásban, szekrényekben tartott festményeit, dísztárgyait. Vett egy franciaágyat magának. TV-é és számítógép került az egyik falra. A másikra könyvszekrény, ruhászekrény, fotelok, kanapé, asztal. Műpadlóval rakatta le a beton aljzatot. Szőnyeg is került. Fenn is szépen kialakították a szobákat. Már csak be kellett lakni a nagy házat.
A hitelt és a közüzemi költségeket azonban törleszteni kellett valamiből. Jenőnek is megszűnt a mellékkeresete, mert bevonták az iparengedélyét. Robi változatlanul képtelen volt munkát találni magának. Hat elemivel nem igen veszik fel az embert, amikor diplomások vannak munkanélkül. Így azon kellett gondolkodni, hogy valamihez kezdeni kell, mert nyárra elfogy a pénz, és akkor aztán árvereznek.
Áprilisra várták a másik kis jövevény érkezését. Az is sok kiadással fog járni. Jenő minden látogatás alkalmával elgyönyörködött a kis Norbi értelmének fejlődésében. Aranyos kis szeretni való lényében, de ez csak mégjobban növelte aggodalmát, a jövőt illetően. A közeli városban meg csak hitegették, hogy majd szólnak, ha lesz munka. Jenőnek forgott az esze kereke, de nem tudott mit kitalálni.
Még December elején történt, hogy a langymeleg őszi délutánban a kis Norbi kinn játszott az udvaron. Bújócskáztak és fogócskáztak a Papával. Jenő egy pillanatra belépett a lakásba, hogy megigya maradék sörét. Mire kijött Norbinak hűlt helyét találta. Kitotyogoghatott a félig nyitott kerítéskapun.
Rohant a fácánosba, ahol bóklászni szoktak, de csak nem találta. Ekkor átszaladt a jobb oldali bozótosba. Azonban hiába kiáltozta Norbika nevét, az nem válaszolt. Riadtan rohant a házba, és eszelősen kiabálta.
–Eltünt a kisgyerek!– rohant ki merre látott, és keresni kezdték. Ötóra felé kezdett sötétedni, de a gyerek sehol. A lopott faágakat biciklin hazatoló cigánygyerekek hallották meg a kétbeesett keresők hívó szavait és riasztották a szüleiket. A cigányoknál a gyerek az, szent. Viharlámpákkal felszerelve, kutyákkal rohantak a keresésesére.
Pillanatok alatt hetven cigány: asszony, ember, gyerek, kereste, kutatta az irdatlan bozótosban a kicsit, nehogy egy kóborkutya, vagy róka felfalja. Valaki riasztotta a körzeti megbízottat. Az meg a polgárőröket. Élő láncban hajtották a patak felé a felriadt nyulakat, fácánokat. A kicsit mintha a föld nyelte volna el.
Katica a z udvaron zokogott. A cigányasszonyok meg körülötte ríttak. Aztán úgy tizóra felé megtörtént a csoda. Jenő egy világító szempárt fedezett fel. Hatalmas errefelé soha nem látott kaukázusinak tűnő hosszúszőrű juhászkutya ölébe fészkelődve békésen szendergett a kis Norbi. Jenő nem akart hinni a szemének. Megdörgölte őket, aztán becsukta, majd újra kinyitotta. Nem álom, hanem valóság. A kicsi Norbi volt a meleg fészekben. Mereven a kutya szemeibe függesztette tekintetét és hozzálépett. A kutya végignyalta kezeit, arcát, majd a kisdedre tekintve átadta neki.
Jenő boldogan szorította magához a megszeppent kisfiút. A cigányok tátott szájjal, leesett állal nézték a jelenetet. Sosem látták ezt a kutyát errefelé. A hatalmas állat felegyenesedett, és szembenézett velük. Aztán két lábra állt és hatalmas mancsát Jenő vállára helyezve követte őket a házig. Így maradt meg házőrzőnek Sátán, merthogy így nevezték el a hatalmas állatot. Soha, senki nem mehetett ezen túl ártó szándékkal a házba, ha nem akart meglakolni a gonoszságáért.
Norbival elválaszthatatlan játszópajtásokká váltak. Hátra ülve lovagolta, ha úgy tartotta úri kedve. Jenő pedig hámot fabrikált neki és egy játéktraktort utána kötve máris mehettek kocsikázni. Így teltek a napok, kisebb-nagyobb izgalmak között, amikor beköszöntött a karácsony. Óriási élő fenyőt állítottak a társalgó közepére. Az asszonyok sütöttek-főztek, ahogy ilyenkor lenni szokott. Megkezdődött a disznótorok és a búcsújárások ideje.
Robiéknak nem voltak sertéseik, sem baromfiaik, ők a kóstolókat sütötték, meg amit a szomszédoktól kaptak. Aztán leesett az első hó. Norbi szájába vette a hópelyheket és ízlelgette. Nem tudott betelni vele. Jenő, Krapajjal, katica apjával egy kis szánt barkácsoltatott és a kutyát befogva hatalmasat, szánkáztak a kihalt úttalan utakon, szántóföldeken. Még csengőt is akasztott Sátán nyakába.
Egyre ritkábban ment be városi lakásába. Lassan a városi tartózkodás 1-2 napra csökkent. Éppenhogy végiglátogassa a cimborákat, Matyival találkozzék suli után. Ha úgy adódott, akkor Matyit is vitte magával a dácsába. Matyi is nagyon megszerette Sátánt. Együtt mentek vadászni a fácánosba. Az élet zajlott a pénz meg fogyott. De, azért a karácsonyt azt pazarul megünnepelték. Mindenki megkapta a kis és nagyobb ajándékait.
Szenteste a nagyszülők, és Jenő ülte körül az asztalt a kis családdal. Égtek a gyertyák, a csillagszóró szórta a fényt és a DVD-ből felcsendültek a karácsonyi dalok. Mindenki az ajándékok bontogatásával volt elfoglalva, amikor autózaj verte fel az áhítatos csendet. Megérkezett a Dédimama agglegény fiával, Imivel. Egy fazék töltött káposztával és ajándékokkal állítottak be.
Az öröm határtalanná vált. Ettek, ittak, vigadtak. Mogyoróra, dióra kártyáztak. Jenő fényképezett, videózott és nyakalta a karácsonyi bort, konyakot. Éjfél felé kerültek ágyba. Másnap folytatódott a vendégjárás. Most egyik nap az egyik nagyszülőkhöz, a másik nap a másikakhoz mentek ebédre. A kis Norbit ott is ajándékok várták a fa alatt. Ő azonban Jenőnek örült a legjobban. Húzta magával ezer kis csodát megmutatni, és gügyögött neki babanyelven. Jenőnek kicsordult a lelke az örömtől. Imádták egymást.
A Dédiék itt maradtak a két ünnep között. A szilvesztert is együtt töltötte a megszaporodott család. Durrogtak a petárdák és szóltak a trombiták. Másnap aztán megindultak a szomszédok köszönteni. Sok-sok BUÉK hangzott el minden felől. Úgy érezték, hogy befogadták őket. Jenő Január harmadikán hazavitte az itt vakációzó Matyit és egy hétig benn maradt a városban. Naponta beszélgettek az Interneten. MSM-eztek.
Bár belemerült az agglegény élet meleg világába, azért a család is hiányzott neki. Viszont kénytelen volt új kapcsolatokat kiépíteni. Valami pluszmunka után kellett néznie!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
