Feltöltve: 2006-11-07 21:10:46
Megtekintve: 1990
Krétakör - 3
3.
Mivel a gyerek a városi kisegítő iskolába járt be a faluból, így iskola végeztével egyre többször nézett be a nénjéékhez. Ha pedig Jenő otthon tartózkodott, akkor fellátogatott hozzája. Először csak egy-egy finom ebéd erejéig, egy kis Internetezés ürügyével. Aztán kisebb kívánságokkal állt elő. Legyen nassolgatni való. Cukorka, gyümölcs, puding, üdítő. Mindenért csókokkal fizetett.
Aztán kétezer Ft-ra volt sürgősen szüksége, mert egy rugósbicskát szeretett volna megvásárolni. Jenő ezt már sokallotta. Ekkor ajánlotta fel a testét. És Jenő ráállt. Magáévá tette Matyit, mint egy kis állatot. Matyi állta és még élvezte is az aktust. Ettől kezdve, ha bármire szüksége volt és Jenőt otthon találta addig kunyerált, míg ledolgozta az árát.
Aztán már reggelente is beszaladt hozzá, megreggelizni, és ha úgy adódott egy pár csókot váltottak, és a kikunyerált zsebpénzt iskola után ledolgozta. Így ment ez a nyári szünetig. Természetesen évvégén megbukott és osztályismétlésre szorult. Úgy nézett ki a dolog, hogy levakarhatatlanul rátapadt Jenőre, mint egy kis pióca. Szívta ő is a vérét, mint Robi és Szerafina is. Jenő nem bánta, hiszen nyugdíja mellett, mint vállalkozó heti egy-két napi földméréssel tisztességes pótjövedelmet húzott a kuncsaftoktól. Főleg, ha még számlát sem adott.
Nyár elején felgyorsultak az események. A nagy család feloszlott. Ekősször Ágika, Matyi nővére maradt teherben Jankótól és Jankó szüleihez költöztek. Aztán Katica is teherben maradt Robitól. Szerafina pedig a stricijével elköltözött annak bérelt lakásába. Így a fiatalok ott maradtak a mama lakásában és ők vállalták át Jenőtől a mama etetését és a takarítást. Így tett szert Jenő családra. Mert a fiatalokat annyira megszerette, és úgy örült a hamarosan bekövetkezendő gyermekáldásnak, mintha az ő gyerekeinek születne kisbabája.
Az idő röpült. Eljött a karácsony és feldíszítették a fát. Mindenki alá tette a kis ajándékát. A karácsonyi szünetben beköltözött Matyi is. Ő is megkapta az ajándékait. Jenő együtt sütött-főzött Katicával. Az ünnepek és a szilveszter is nagy és felhőtlen boldogságban telt el. A gyerekek nem dolgoztak. Jenő tartotta el őket. Ennyit csak megtehetett volt szeretőjének. Annál is inkább, mivel ő általa nem ismerhette volna meg a Matyit.
Alig várták, hogy megszülessen az újszülött. Kisfiú lesz és Norbert névre fog hallgatni. Jenő vett egy digitális videokamerát és egy fényképezőgépet. Nagy izgalommal készült rá, hogy az első órától megörökítse a kisded életének mozzanatait. Eljött a szülés ideje. Minden komplikáció nélkül megszületett a 460 dekás 53 cm-es nagyfiú. Ettől kezdve beköltözött a boldogság Jenőékhez.
Minden reggel, már hajnalban kelt. Bevásárolt és pontosan nyolc órakor lement megetetni a mamát és utána boldogan elüldögélt a kisdedet szemlélve. Lelkét valami földöntúli boldogság járta át, hogy egy emberpalánta nyer értelmet, fejlődik a szeme előtt. Mindenkinek ujságolta, hogy megszületett a kis unokája. A szomszédok naponta kérdezgették, hogy van a kis unoka. Ő pedig mesélt.
A kamera és fényképezőgép dolgozott. Jenő készítette a kazettákat, és a fényképeket. Egyre-másra teltek be a fényképalbumok. Matyi is puszilgatta, szeretgette a kis Norbit. Puszilták a rózsaszín talpacskáit és elolvadtak egy-egy mosolyától. Aztán az első hasrafordulás, a kúszás-mászás. Hamar repültek a hónapok és eljött a nyár. Vitték az uszodába. Pancssikált, visongatott. Imádta a vizet, a napot.
Jenő, Matyival a hét első két napján, terepen volt. Utána csak a kisdednek élt. Ha meglátta a kicsi, kitárta felé karjait, és hozzá kéredzkedett anyja keze közül. Aztán az első gügyögések, és az első szó: papa… Jenő sírt a meghatottságtól. Aztán csak úgy spontán egyszer leült a padlóra, szétterpesztette a lábait és Norbikát beültette az ölébe. Így szólt hozzá.
–Ülnek a férfiak…
A siker frenetikusra sikeredett. Ha lejött hozzájuk, a kicsi máris tipegett eléje és kézenfogva húzta a szoba közepére, húzta lefelé, hogy üljön le! Ő pedig a lába közé ülve boldogan gügyögött. Együtt mondogatták: a férfiak ülnek…
Jenő minden cehhet állt, hiszen Robi nem dolgozott. Hetente pár nap segített neki Matyival a kitűzéseknél. Ennyi. Még nem érte el a tizennyolcadik évét, amikor apa lett. Majd, amikor Norbika egy éves lett, utána töltötte be pár hónappal a tizennyolcadik életévét az ifjú apa. Norbika egyéves születésnapját tortával, gyertyákkal és minden jóval ünnepelték. Úsztak a boldogságban.
Másnap meghalt a mama. Megszűnt a gondoskodás és felszabadult a szobája. Jenő megörökölte a lakást. Kifizette az illetéket és most már az egész lakást, uralták a fiatalok. A mama szobájából kiszórták az avítt holmikat és kifestették. Csodálatos gyerekbirodalmat varázsoltak bele. Mindenki úszott a boldogságban. Így telt el a második év is. Robi közben tizennyolcévessé vált és állandó munka után kellett néznie. Azonban csak alkalmi, segédmunkákat tudott vállalni képesítés nélkül.
Közben Katica terhes maradt a másik kis jövevénnyel. Ő is kisfiúnak ígérkezett. És, ekkor elkezdték szövögetni a terveket. Milyen jó lenne egy kertes házban. Szép kis játszóteret késztenének a gyerekeknek. A papának lenne egy hintaágya. Vízmedence és virágoskert. Úgy belelovalták magukat, hogy elkezdtek keresgélni a Neten. És aki keres, az talál. Felfedeztek egy nagyközségben egy hatszobás padlásteres kis csodapalotát. Beleszerettek. Másnap már robogtak Jenő Ladáján a helyszínre.
A ház a község legszélén, a távolsági buszmegállótól gyalog jó harmincpercnyi járásra volt. Úgyhogy biciklivel, vagy kocsival lehetett megközelíteni. Az utca a makadámútról lecsatlakozva földút volt. A ház impozánsan magaslott a makadámút és az utca sarkán. Mellette körben üres telkek. Csalitosok. Fácánok repkedtek, nyulak futkároztak. Tulajdonképpen a közelben egy lélek sem lakozott. Négyteleknyire volt az utolsó ház az utcában.
A makadámút a két csalitos közt vezetett a másik keresztucáig, ahol takaros és jómódú házak sorakoztak. A hatalmas dupla telek 1500 négyzetméteres volt. A ház kapujában cigányember várta őket. Ő volt az eladó. Szélesre tárta a míniummal lefestett kaput és széles mosollyal invitálta őket beljebb.
–Kerüljenek beljebb! Tekintsék meg belülről is ezt a csodapalotát!
Valóban volt mit látni. Az előtér egy szépen kidolgozott nagy amerikai konyhába vezetett. Az alja szürke járólappal volt lerakva. A falak drapp tapétával fedve. Innen nyílt a hatalmas fürdőszoba, és az alsó nagy 4x5 méteres szoba, melynek ablaka a kertre nézett. A csigalépcsőn a tetőtérbe jutva öt szoba volt elhelyezve. Egy zuhanyzós fürdőszoba és egy társalgó.
–Miért adja ilyen olcsón?–kérdezte Jenő gyanakvón. Az eladó, Kalányos Anti, azonnal kész volt a válasszal.
–Megmondom őszintén, ez már előszerződéssel 12 millióért el volt adva. Az illető nem kapta meg a kölcsönt, így elveszett a foglalója. Nekem azonnal kell nyolcmillió, mert még a tél beállta előtt be akarom fejezni három romos ház felújítását.
–Nem is ér többet uram, hiszen a világ végén van. Sehol egy lélek. Kirabolhatnak bennünket.–aggályoskodott Katica, de Anti azonnal kifogta a szelet a gyanakvás hálójából.
–Ugyan miket beszél kisnaccsád! Itt mindenütt becsületes cigányemberek laknak. Minden férfi nekem dolgozik. Kocsi van a fenekük alatt. Én építkezési vállalkozó vagyok. Ezen kívül pesten lomtalanítunk. A bácsikám ószeres, és ő a vajda. Arany a szívük ezeknek az embereknek. És akit megszeretnek, azt testvérül fogadják. –így szónokolt és sikerült eloszlatni a gyanakvásukat. Másnap elmentek az ügyvédhez és megkötötték az előszerződést.
Úgy tudták csak megvásárolni, ha eladják 6 millióért Jenő mamájának a lakását, Jenő haszonélvezeti jogával és felvesznek négymillió fészekrakó kölcsönt és a szocpolt az új házra. Anti rögtön hozott vevőt a mama lakására és a fennmaradó összegre december 31-ig kötöttek szerződést. Bíztak benne, hogy megkapják addig a kölcsönt. Egy bibi volt, amit a hirdetésben és a szerződésben is rögzitettek: a fűtés egyedi. Azaz nincs, azt az új tulajdonosnak kell megoldania.
Mivel az utca végén jártak a gáz bevezetésével, a csonkot novemberre be is vezetik nekik. De, ők addig sem, és azután sem akartak fagyoskodni és vegyes tüzelésű kazánnal akarták, megoldani a ház fűtését. Gondolták egy hónapon belül, megkapják a kölcsönt és abból meg lehet oldani a fűtést, és még marad is valamennyi a nagy ház berendezésére.
Mivel a gyerek a városi kisegítő iskolába járt be a faluból, így iskola végeztével egyre többször nézett be a nénjéékhez. Ha pedig Jenő otthon tartózkodott, akkor fellátogatott hozzája. Először csak egy-egy finom ebéd erejéig, egy kis Internetezés ürügyével. Aztán kisebb kívánságokkal állt elő. Legyen nassolgatni való. Cukorka, gyümölcs, puding, üdítő. Mindenért csókokkal fizetett.
Aztán kétezer Ft-ra volt sürgősen szüksége, mert egy rugósbicskát szeretett volna megvásárolni. Jenő ezt már sokallotta. Ekkor ajánlotta fel a testét. És Jenő ráállt. Magáévá tette Matyit, mint egy kis állatot. Matyi állta és még élvezte is az aktust. Ettől kezdve, ha bármire szüksége volt és Jenőt otthon találta addig kunyerált, míg ledolgozta az árát.
Aztán már reggelente is beszaladt hozzá, megreggelizni, és ha úgy adódott egy pár csókot váltottak, és a kikunyerált zsebpénzt iskola után ledolgozta. Így ment ez a nyári szünetig. Természetesen évvégén megbukott és osztályismétlésre szorult. Úgy nézett ki a dolog, hogy levakarhatatlanul rátapadt Jenőre, mint egy kis pióca. Szívta ő is a vérét, mint Robi és Szerafina is. Jenő nem bánta, hiszen nyugdíja mellett, mint vállalkozó heti egy-két napi földméréssel tisztességes pótjövedelmet húzott a kuncsaftoktól. Főleg, ha még számlát sem adott.
Nyár elején felgyorsultak az események. A nagy család feloszlott. Ekősször Ágika, Matyi nővére maradt teherben Jankótól és Jankó szüleihez költöztek. Aztán Katica is teherben maradt Robitól. Szerafina pedig a stricijével elköltözött annak bérelt lakásába. Így a fiatalok ott maradtak a mama lakásában és ők vállalták át Jenőtől a mama etetését és a takarítást. Így tett szert Jenő családra. Mert a fiatalokat annyira megszerette, és úgy örült a hamarosan bekövetkezendő gyermekáldásnak, mintha az ő gyerekeinek születne kisbabája.
Az idő röpült. Eljött a karácsony és feldíszítették a fát. Mindenki alá tette a kis ajándékát. A karácsonyi szünetben beköltözött Matyi is. Ő is megkapta az ajándékait. Jenő együtt sütött-főzött Katicával. Az ünnepek és a szilveszter is nagy és felhőtlen boldogságban telt el. A gyerekek nem dolgoztak. Jenő tartotta el őket. Ennyit csak megtehetett volt szeretőjének. Annál is inkább, mivel ő általa nem ismerhette volna meg a Matyit.
Alig várták, hogy megszülessen az újszülött. Kisfiú lesz és Norbert névre fog hallgatni. Jenő vett egy digitális videokamerát és egy fényképezőgépet. Nagy izgalommal készült rá, hogy az első órától megörökítse a kisded életének mozzanatait. Eljött a szülés ideje. Minden komplikáció nélkül megszületett a 460 dekás 53 cm-es nagyfiú. Ettől kezdve beköltözött a boldogság Jenőékhez.
Minden reggel, már hajnalban kelt. Bevásárolt és pontosan nyolc órakor lement megetetni a mamát és utána boldogan elüldögélt a kisdedet szemlélve. Lelkét valami földöntúli boldogság járta át, hogy egy emberpalánta nyer értelmet, fejlődik a szeme előtt. Mindenkinek ujságolta, hogy megszületett a kis unokája. A szomszédok naponta kérdezgették, hogy van a kis unoka. Ő pedig mesélt.
A kamera és fényképezőgép dolgozott. Jenő készítette a kazettákat, és a fényképeket. Egyre-másra teltek be a fényképalbumok. Matyi is puszilgatta, szeretgette a kis Norbit. Puszilták a rózsaszín talpacskáit és elolvadtak egy-egy mosolyától. Aztán az első hasrafordulás, a kúszás-mászás. Hamar repültek a hónapok és eljött a nyár. Vitték az uszodába. Pancssikált, visongatott. Imádta a vizet, a napot.
Jenő, Matyival a hét első két napján, terepen volt. Utána csak a kisdednek élt. Ha meglátta a kicsi, kitárta felé karjait, és hozzá kéredzkedett anyja keze közül. Aztán az első gügyögések, és az első szó: papa… Jenő sírt a meghatottságtól. Aztán csak úgy spontán egyszer leült a padlóra, szétterpesztette a lábait és Norbikát beültette az ölébe. Így szólt hozzá.
–Ülnek a férfiak…
A siker frenetikusra sikeredett. Ha lejött hozzájuk, a kicsi máris tipegett eléje és kézenfogva húzta a szoba közepére, húzta lefelé, hogy üljön le! Ő pedig a lába közé ülve boldogan gügyögött. Együtt mondogatták: a férfiak ülnek…
Jenő minden cehhet állt, hiszen Robi nem dolgozott. Hetente pár nap segített neki Matyival a kitűzéseknél. Ennyi. Még nem érte el a tizennyolcadik évét, amikor apa lett. Majd, amikor Norbika egy éves lett, utána töltötte be pár hónappal a tizennyolcadik életévét az ifjú apa. Norbika egyéves születésnapját tortával, gyertyákkal és minden jóval ünnepelték. Úsztak a boldogságban.
Másnap meghalt a mama. Megszűnt a gondoskodás és felszabadult a szobája. Jenő megörökölte a lakást. Kifizette az illetéket és most már az egész lakást, uralták a fiatalok. A mama szobájából kiszórták az avítt holmikat és kifestették. Csodálatos gyerekbirodalmat varázsoltak bele. Mindenki úszott a boldogságban. Így telt el a második év is. Robi közben tizennyolcévessé vált és állandó munka után kellett néznie. Azonban csak alkalmi, segédmunkákat tudott vállalni képesítés nélkül.
Közben Katica terhes maradt a másik kis jövevénnyel. Ő is kisfiúnak ígérkezett. És, ekkor elkezdték szövögetni a terveket. Milyen jó lenne egy kertes házban. Szép kis játszóteret késztenének a gyerekeknek. A papának lenne egy hintaágya. Vízmedence és virágoskert. Úgy belelovalták magukat, hogy elkezdtek keresgélni a Neten. És aki keres, az talál. Felfedeztek egy nagyközségben egy hatszobás padlásteres kis csodapalotát. Beleszerettek. Másnap már robogtak Jenő Ladáján a helyszínre.
A ház a község legszélén, a távolsági buszmegállótól gyalog jó harmincpercnyi járásra volt. Úgyhogy biciklivel, vagy kocsival lehetett megközelíteni. Az utca a makadámútról lecsatlakozva földút volt. A ház impozánsan magaslott a makadámút és az utca sarkán. Mellette körben üres telkek. Csalitosok. Fácánok repkedtek, nyulak futkároztak. Tulajdonképpen a közelben egy lélek sem lakozott. Négyteleknyire volt az utolsó ház az utcában.
A makadámút a két csalitos közt vezetett a másik keresztucáig, ahol takaros és jómódú házak sorakoztak. A hatalmas dupla telek 1500 négyzetméteres volt. A ház kapujában cigányember várta őket. Ő volt az eladó. Szélesre tárta a míniummal lefestett kaput és széles mosollyal invitálta őket beljebb.
–Kerüljenek beljebb! Tekintsék meg belülről is ezt a csodapalotát!
Valóban volt mit látni. Az előtér egy szépen kidolgozott nagy amerikai konyhába vezetett. Az alja szürke járólappal volt lerakva. A falak drapp tapétával fedve. Innen nyílt a hatalmas fürdőszoba, és az alsó nagy 4x5 méteres szoba, melynek ablaka a kertre nézett. A csigalépcsőn a tetőtérbe jutva öt szoba volt elhelyezve. Egy zuhanyzós fürdőszoba és egy társalgó.
–Miért adja ilyen olcsón?–kérdezte Jenő gyanakvón. Az eladó, Kalányos Anti, azonnal kész volt a válasszal.
–Megmondom őszintén, ez már előszerződéssel 12 millióért el volt adva. Az illető nem kapta meg a kölcsönt, így elveszett a foglalója. Nekem azonnal kell nyolcmillió, mert még a tél beállta előtt be akarom fejezni három romos ház felújítását.
–Nem is ér többet uram, hiszen a világ végén van. Sehol egy lélek. Kirabolhatnak bennünket.–aggályoskodott Katica, de Anti azonnal kifogta a szelet a gyanakvás hálójából.
–Ugyan miket beszél kisnaccsád! Itt mindenütt becsületes cigányemberek laknak. Minden férfi nekem dolgozik. Kocsi van a fenekük alatt. Én építkezési vállalkozó vagyok. Ezen kívül pesten lomtalanítunk. A bácsikám ószeres, és ő a vajda. Arany a szívük ezeknek az embereknek. És akit megszeretnek, azt testvérül fogadják. –így szónokolt és sikerült eloszlatni a gyanakvásukat. Másnap elmentek az ügyvédhez és megkötötték az előszerződést.
Úgy tudták csak megvásárolni, ha eladják 6 millióért Jenő mamájának a lakását, Jenő haszonélvezeti jogával és felvesznek négymillió fészekrakó kölcsönt és a szocpolt az új házra. Anti rögtön hozott vevőt a mama lakására és a fennmaradó összegre december 31-ig kötöttek szerződést. Bíztak benne, hogy megkapják addig a kölcsönt. Egy bibi volt, amit a hirdetésben és a szerződésben is rögzitettek: a fűtés egyedi. Azaz nincs, azt az új tulajdonosnak kell megoldania.
Mivel az utca végén jártak a gáz bevezetésével, a csonkot novemberre be is vezetik nekik. De, ők addig sem, és azután sem akartak fagyoskodni és vegyes tüzelésű kazánnal akarták, megoldani a ház fűtését. Gondolták egy hónapon belül, megkapják a kölcsönt és abból meg lehet oldani a fűtést, és még marad is valamennyi a nagy ház berendezésére.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
