Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Bogumil
Alkotások száma: 553
Regisztrált: 2005-12-27
Belépett: 2008-08-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (150)
-Egyéb prózai alkotások (224)
-Elbeszélések (119)
-Versek (24)
-Úti kalandok (34)
Feltöltve: 2006-07-10 10:01:18
Megtekintve: 1977
Kurtafa - 40
Annak ellenére, hogy bennjártunk a nyár derekában, s mindenki élvezte a nyár örömeit, azért a Polgármesteri Hivatalban sem állt meg az élet. Yeti az otthona és a Hivatal között ingázott nap, mint nap. Irma és a kis trónörökös, Kurtafa első szülötte jó egészségnek örvendtek. A Megyei Postahivatalban megigérték, hogy amint Irmának letelik a szülési szabadsága, visszaállítják a kispostát, ha ő is úgy akarja. Hát persze, hogy akarta!

Egyik nap Dikóné óvakodott be a Hívatalba, a jegyző: Margó színe elé.
–Csókolom a kezeit nagyságos asszonyom!–kezdte a belépőjét, ám Margó széket tolva alája leállította.
–Foglaljon helyet minálunk Dikóné! Mijáratban, errefelé?
–Kérésem lenne a Hivatal felé.
–Éspedig?
–Szeretnék egy vegyesboltot nyitni a faluban.

Margó igencsak megörült az ötletnek. Azonnal ráharapott, és nekiszegezte a kérdést Dikónénak.
–Gondolom tőkéje, szakvizsgája van a leendő boltosnak.
–A fiamék kereskedők. Egy nagyáruházban egyikük a zöldség és gyümölcs részleget vezeti, a másikuk, pedig az élelmiszer osztályon műszakvezető. A szakmai végzettségük, gyakorlatuk adott. A pénz pedig általam lesz kapott. Szeretnének önállóan megmérettetni. Gondoltam Kurtafa jó terep lesz ehhez.

–Van már elképzelésük a helyszínre vonatkozólag?
–Elképzelés a lenne, csak engedély kellene. A Posta mellett eladó a Kakasék háza. Központi helyen van. Már meg is alkudtunk rája. A Krapajékkal napok alatt átalakítatjuk és akár a jövő héten, nyithatunk is. Lenne benne egy zöldség-gyümölcs részleg, melynek az állandó, friss feltöltését én magamra vállalom. És lenne egy szatócsbolt egyelőre. Ha bejön a számításunk jövőre bővülünk. Tetszik az ötlet, jegyző asszonynak?
–De, még mennyire!
–Akkor, itt a kezem, nem disznóláb! Csapjon bele és írja alá az engedélyünket!–húzta elő a szakszerűen elkészített beadványt táskájából Dikóné.

Így lett Kurtafának a kocsma után szatócsboltja is, a lakosság legnagyobb örömére. Mostantól nem ők járnak a szomszéd faluba, meg Egerszegre a boltba, hanem a bolt jött a helyükbe! Áldották Dikónét ezért a nemes cselekedetéért.

Gőzerővel folytak az előkészületek a búcsúra. László atya és Pemetenéni igencsak sok időt áldoztak a koreográfia kidolgozására és a fiatalok betanítására. Semmi szín alatt sem akartak kudarcot vallani a Püspök atya előtt.A közösen kimunkált programban szerepelt a kettős esküvő, és keresztelő is. Irmát, Yetit, Imrét és Ramónát háromszor hirdették ki, ahogy szokás. Lacipap miután beszedte tőlük háromévre visszamenőleg az egyházadót, elkezdte őket felkészíteni az esketési ceremóniára. Meg kellett tanulniuk a Miatyánkot, az Üdvözlégy Máriát. El kellett végezniük a kötelező gyónásokat, stb.

Pemetenéni megtanítatta a kórussal a szent énekeket. Egerszegen megvarratták az egységes fehér ruhákat a kóristáknak. Megszervezték az ünnepi ebédet a Püspökatyának és a házasulandóknak a Szeretet Otthon ebédlőjében. Mindent szakszerűen előkészítettek. A gyerekekkel megbeszélték, hogy hajnalban kimennek a hegyi rétre és megszedik a virágokat, amivel telihintik a kápolnához vezető utat. A kápolna virágokkal való díszítését és a virágok beszerzését Dikónéra bízták.

Tíz órakor fog kezdődni a szentmise. Elösször a Püspök atya fog beszélni, majd megesketi a két párt. Az esketés után Lacipap mond szentmisét, majd 11 órakor megkereszteli a két kisdedet. A ceremóniák végeztével a Püspökatya kívül-belül újra felszenteli a kápolnát.
Tizenkét órára átvonulnak a Szeretet Otthonba ebédelni. Ebédután a Püspökatya körbejárja az Otthont, elbeszélget a bentlakókkal és megáldja őket. Két órakor a Püspökatya eltávozik.

A másik oldal sem tétlenkedett. Benőre hárult a feladat a falugyűlés a lakodalmi vigasság megszervezésére. Úgy tervezték, hogy a sportpályán, a szabad levegőn tartják meg a falugyűlést. A pálya mellett elhelyezett padokon jó, kétszáz ember fér el. Akinek nem fog jutni ülőhely, az majd állni fog. A pálya közepén emelvényt állítanak a levezető elnökségnek.

Délután négy órára, amikor már kellemesen enyhül az idő, fogják megtartani a falugyűlést. Ez alatt a lakodalmas asszonyok kifőzik a lakodalmat. A rokonságot a kétszáz fős ebédlőben tudják vendégül látni. A színpadon lesznek a zenekarok, melyek felváltva fogják húzni a talpalávalót. Azért, hogy a falusiaknak a rokonsághoz nem tartozó része se maradjon ki, nekik a korcsmáros és a falu pénzén ingyen traktát adnak. Az italokat a kocsmáros, az ételeket a Polgármester állja. Yeti, Benő segítségével egy lakodalmas muzsikát játszó zenekart szerződtetett erre az alkalomra. Ők fognak felváltva a cigánybandával játszani. Óránként cserélnek helyszínt.

És eljött Szeptember 22-e. Felvirradt a nagy nap! A gyerkőcök hajnalban megszedték a réten a virágokat, amikkel telihintették az elágazástól a kápolnáig vivő utat. A Dikóné által beszerzett illatos virágokkal feldíszítették az asszonyok a kápolnát. Mindenki ünneplőbe öltözött és várták a Püspökatya érkezését. A Püspökatya pontosan érkezett. Megtartotta az ünnepi beszédet és egy rövid mise után, megeskette a két fiatal párt.

A kórus is remekül szerepelt. Pemetenéni tanítványai kitettek magukért. Ezután László atya lépett a pulpitusra és szép misét celebrált Szent Móricz tiszteletére. Utána következett a kis Martin és Hajnalka megkeresztelése. A gyönyörű és impozáns nagymise után a Püspökatya és az egybekeltek átvonultak ebédre az Otthonba. A püspökatya meglátogatta a bentlakókat. Mindenkihez volt egy-két jó szava. Megáldotta az Otthont és lakóit, majd eltávozott. Ezzel a búcsú első fele le is zajlott.

Délután négy órára minden készen állt a falugyűlés megtartásához. A lakosok sorban gyülekeztek és foglalták el helyeiket a padokon. Benő mégegyszer hangpróbát csinált és máris kezdődhetett a falugyűlés. Levezető elnökként Benő lépett a mikrofonhoz.

–Tisztelt egybegyűltek, falubelijeim! Rám hárult az a nemes feladat, hogy levezessem Kurtafa, önáló falu első falugyűlését. Mivel én vagyok az első”gyüttment”, azaz telepes, így az én lelkemen szárad a falu újraélesztése. Ezért, hát nekem kell ezt a balhét elvinnem. Ismertetem a napirendi pontokat.
1. A polgármester megválasztása.
2. A jegyző megválasztása.
3. Önálló temető létesítése.
4. Egyebek.

–Felteszem a kérdést: egyetértenek-e a napirendi pontokkal? Ha egyetértenek, kézfentartással jelezzék! Rendben van. Akkor javaslatot kérek a polgármester személyére! –döbbent csend, majd többszáz torokból szállt fel a kiáltás: Yeti!
–Szavazzuk meg, Yeti legyen a polgármester?
–Jó, rendben van. Egyöntetüleg a falu megszavazta az eddigi ügyvivő polgármestert. Ki legyen a jegyző? Erre is kérek javaslatokat!
–Margoooó! –zúgott a hangorkán. Őt is megszavazták.

–Most pedig átadom a frissen megszavazott, régiúj jegyzőnek a szót. Vezesse mostmár ő a falugyűlést! –Margó a mikrofonhoz lépve megköszönte a beléhelyezett bizalmat és felvezette a soronkövetkező napirendi pontot.

–Mint tudjátok, a faluban a Misszió jóvoltából Öregek Szeretet Otthona létesült. Hamarosan a harmadik szárny bővítésével 124-re emelkedik a lakók száma. Mivel idős emberekről van szó, elkerülhetetlenek lesznek az elhalálozások. Lesznek olyanok, akiknek nincsenek rokonaik, és itt szeretnének nyugodni haló poraikban. Ezért a Misszió szeretne közösen a faluval egy temetőt létesíteni. Mi a véleményetek róla. Aki helyesli, kézfentartással jelezze! –minden kéz felemelkedett.

–Ha minadanyian akarjátok a temetőt, akkor Imrebácsi is akarja-e?
–Akarom, hogyne akarnám! Itt szeretnék nyugodni a faluban!
–Hajlandó-e erre áldozni?
–Ami csak tőlem telik.
–A forrás körüli hegyi rétet kérnénk erre a célra átengedni.
–Már is, a közösségé! –jelentette ki Imrebácsi határozottan. Ezzel minden akadály elhárult a temetőalapítás útjából.

Ekkor Yeti vette át a szót.
–Emberek és asszonyok! Ezúton szeretném kinyilvánítani hálámat, hogy ilyen magas polcra emeltetek! De gyarló ember vagyok én is. Emberből gyúrtak engem is. Az a tiszteletteljes kérésem felétek, hogy rágjátok meg jól, amit most tőlem hallani fogtok! Szeretném, ha mellém, amolyan tanácsadó testületként egy 3 tagú vének tanácsát választhatnék. Nagy horderejű ügyekben közösen jobban tudnánk dönteni.

–Aki megszavazza az indítványomat az, kézfenntartásával jelezze! Minden kéz felemelkedett.
–Most pedig szólítom, akiket szeretnék magam mellé tanácsadóként. Kérem egyenként lépjenek fel a pulpitusra! Fazokas Ármin, Kácsa Kacsa, a Bábé, és Gusztibácsi. –miután az öregek felballagtak az emelvényre egetverő hurrá, és vivát rengette meg a levegőt. A nép szünninemakaró tapsorkánnal fogadta a pulpitusra lépőket.

–Most pedig megkérdezem a Vének Tanácsát, hogy mi a véleményük arról, hogy kezdődjék a kettőslakodalom! –a vének természetesen áldásukat adták a lakodalomra. A vacsorát két helyen tartották, mert nem fért el a falunépe egy helységben. Amig a vacsorázás folyt addig Benő és emberei a footbalpályát berendezték táncparketté. A pulpitusra felállították a cigány és a lakodalmas zenekarokat. Felszerelték a hangosítást és fényefekteket. A padokat körberakták, hogy az idősebbeknek legyen hol leülniük. A padok elé asztalok kerültek, ahová a kocsmából hordták a bor és sörkorcsolyákat, a borokat, söröket, pálinkákat.

A fiatalok kimerithetelen energiával ropták a táncot. Éjfél előtt megtörténtek a hagyományos menyasszonyszöktetések, majd menyecskeruhába öltözve előkerültek az ifjú menyecskék. Aztán megkezdődött a menyasszonytánc. Yeti vállalta a vőfély szerepét, és a hatalmas, fedeles szakajtóba gyűjtötte a bedobált öt –tíz és húszezreseket. Éjfélkor kialudtak a lampionok és egy pillanatra sötétségbe borult minden. Aztán elkezdődött a tűzijáték. Ez volt Benő nászajánkéka a házasulandóknak.

Héthatárba is ellátszott a csodálatos, színes rakéták fénye. A falu lakossága nem tudott betelni a látvánnyal. Az újházasok hónuk alá kapva a pénzesszakajtót, elvonultak elhálni a nászukat. Az asszonyok, gyerekek is lassanként nyugovóra tértek. A fiatalok maradtak kinn a szabadtéri táncparketten, míg az idősebb és komolyabb férfiak behúzódtak az ivóba, magukkal víve a cigánybandát. Ott aztán békés poharazgatás mellett folyt a nótázás. Természetesen Lacipap is velük tartott. Tiszteletére elénekelték a barátnótát. Aztmondja, hogy „Eger városa, barátok, városa, barátok járnak a fapapucsban…”

Aztán amikor a refrénhez értek, hogy…”nem vagyok én barát, szeretem a pinát, eladom érte a reverendát…” látván, hogy kipirult arccal Lászlóatya is velük gajdolja a refrémet, felkapták és körbehurcolták a kocsmában! Ölelgették, csókolgatták, a közülük való papot, akit testvérül, legalább is szesztestvérül fogadtak ezen a napon. Természetes hogy nem múlhat el lakodalom a kecskedal nélkül. Amikor már pitymallott összekapaszkodva, körbeállva a padlóra letett borosdemizsont eljárták a tápéi darudöbögőst, majd rázendítettek, hogy: „ A kecskének, nagy szakálla, van, az anyósomnak ,nagy pofája van, rusnya állat mind a kettő,verje meg a jegesesső…!”

Mire feljött a hajnali napsugár Karcsibácsi lehúzta a kármentő rácsát. A lakodalmasok pedig végigdanolva a falu főutcáját hazakocogtak. Ezzel véget is ér Kurtafa újraszületésének és önállóvá válásának krónikája. Itt a vége, fuss el véle.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!