Megépült Kurtafának a szépséges kápolnája, volt már kocsmája, és utolsó simításokat végezték a Faluházán. A tervező javaslatára kettős funkcióval ruházták fel a Faluházat. Mivel a Krapaj és Kece BT pénzén, és a falusiak társadalmi munkájával, kalákában épült így egyik felében helyet kapott a két BT irodahelysége, mig a másik felében egy kétszáz főt befogadó kultúrterem, és két iroda. Egyik a leendő polgármester, másik pedig a jegyző irodájaként funkcionál majd.

A tetszetős épületet stílszerűen zsindelytetővel fedték be. A kéményre bakfitty és csapata szerzett egy újabb gólyapárt, mert ugye mit ér egy faluház gólyafészek nélkül–semmit. És Kurtafa lakosai nem szerették volna, ha szó éri a faluház elejit. Kivülről okkersárga kőporral tatarozták ki. A nyílászárókat szintén Szombathelyen gyártatták le a SOFA céggel. Vendel gőzerővel faragta az impozáns, székely kaput. Minden készen állt az avatásra, csak az önállóságot kimondó okiratra kellett várni.

Miközben Kókányfa népe irigykedve és sandán méregette a földből és az elmúlás talajából kinövő, új életre kelő falut, új életek voltak készülőben. Irma és Ramóna mindennaposak lettek. Irma elhatározta, hogy itthon szüli meg gyermekét Katinéni bábáskodása mellett, mert mindenképpen szerette volna, ha ő lesz Kurtafa első, helyben született, bejegyzett lakosa. Ramóna esetében pedig nem volt kétség, hogy csakis Trézsi Mámi asszisztálása mellett ad életet kisfiának.

Úgy okoskodtak, hogy, mivel a terheskönyvet kiváltották, a GYES igénybevétele szempontjából, és a tanácsadásokra is eljártak, már a szülésbe nem engednek beleszólni. Az összeesküvésbe bevonták az Öregotthon doktor bácsiját is. Bubó doktor semmi jónak nem volt elrontója. Mit veszthet, ha kirúgják állásból. Hatvannégy évesen nyugdíjba vonul és nyugdíj mellett főállásban a falu doktorává, avanzsál elő…

A férfiak, leendő apák a Kurtakocsmában múlatták az időt, és alkoholba fojtották a gyermekvárás feletti izgalmakat. Imrééknél a Mámi, Arany és Panka serénykedett, míg Irmáéknál Margó és Katinéni jelentette a szakember gárdát. A doktor becsomagolva műszereit kézitáskájába a kocsmában várta a hívást. Egyrészt, ha orvosi segítségnyújtásra lenne szükség, másrészt, aláírásával tanúsitani, hogy rendben folyt le a szülés.

Az apácák még elmondták az esti imákat. Kérték az urat, hogy fordítsa arcát a falu felé, majd csatlakoztak a bábákhoz. A két apáca Irmáéknál, míg Pemetenéni Imrééknél állt be a sorompó mögé. A kocsmában folytak a tréfálkozások, ugratások, és a poharazhatások. A zenekar pedig húzta a csendes, gyerekváró nótákat. Előre nem volt szabad belevetni magukat a szórakozásba. Csak pianóban iszogattak, beszélgettek.
Fél tíz felé Imrééknél megmozdult az állóvíz. Háromperces fájások jöttek Ramónára. Ekkor a Mámi a következőket tette. A szoba közepére levert karóhoz parancsolta Ramónát. A padlót már előre felszóratta friss szalmával. Ide guggolt Ramóna, és a karóba kapaszkodva jajgatott. Mennél jobban jajgatott a Mámi annál jobban kököködött a szoba négy sarka felé. Így kérve a szellemek jóindulatát. Aztán hirtelen megragadta Ramóna vállait és magához húzva felemelte. Abban a pillanatban megjelent a kis jövevény fejecskéje a szülőcsatorna nyílásában.

Irmáéknál ezalatt sűrű imádkozások közepette Katinéni vezényletével folyt a szülés előkészülete. A vizet már előre megmelegítették, felforralták, majd langyosra visszahűtötték. Tíz óra felé jöttek a szapora fájások. Katinéni szakszerűen vezényelte a lábak széjjelterpesztését, és sűrűn biztatta Irmát a nyomásra. Tíz óra hét perckor egy nagy, bozontos, feketehajú kisfiú kéredzkedett erre a bűnös világra. Katinéni profi módon lekezelte a köldökzsinórt, majd a kis Martint az édesanya mellére helyezte. Azonnal szopni kezdte az életet.

Az apácák sürü imádkozásokkal egyfolytában kérték, majd dicsérték az urat. Miután a kisfiú teliszívta magát az életet jelentő anyatejjel Katinéni szokatlan dolgot művelt: a kisbabáról tenyerével leszedte a magzatmázat és az arcára, nyakára, karjaira kente. Ezután jöhetett az első fürösztés. Ezt a rutinmunkát már a két apácára bízta. Ő pedig leült az asztal mellé a hokedlira és felhajtotta az előre odakészített kétdeci rumot.

–Isten éltessen sokáig!–emelte poharát Martinra és egy húzásra megitta a nedűt. Aztán Margóhoz fordult.
–Margókám,ergye átal a kocsmába és közöld a jó hírt: megszületett Kurtafa első állampolgára!

Közben a másik házban is folyt ám a munka. Míg Trézsi a szülés levezénylésével volt elfoglalva, addig Pemetenéni sürü imádkozással kérte az urat a szülés sikeres lefolyásáért. Arany és Panka a vizforralással, tiszta pelenka előkészítésével foglalatoskodtak. Tizóra után pár perccel Ramóna nagyot ordított és hála a Mámi ösztökélésének a szalmába pottyantotta a kis fekete, göndörhajú leánykát. Megszületett Hajnalka.

A Mámi felemelte a kis újszülöttet, és azonnal az anyja mellére fektette. Jó tíz percig hagyta, hogy ott feküdjék, majd amikor elkezdett szopni, akkor egy csomót kötött a köldökzsinórra és elharapta. Amikor a kislány jóllakva szuszogni kezdett, akkor Ramónát Aranyék gondjaira bízta. Azok megfürdették, és e priccsre fektették. Trézsi pedig kivitte az udvarra a kislányt és a telihold felé tartva bemutatt5a őt az isteneknek.

–Hold istene! Fodadd őt kegyeidbe és szeressed úgy mint édes gyermekedet! Nap istene! Fogadd szeretetedbe a kicsi Hajnalkát, mint az élete ajándékát. Szeressétek és kísértétek végig az élet göröngyös útján! Miután bemutatta őket a természet két fő istenségének, bevitte a kislányt a házba. Átadta az ifjú anyának. Azonban az ő feladata még ezzel nem ért véget. Fogta a méhlepényt-a, poklát- és kivivé, hátra, a szemétdomb felé indult vele. Ott jó mélyen elásta. Aztán fölé guggolt és levizelte.

Erre azért volt szükség, hogy az ártó szellemek száját befogja. Megkapták ők is jussukat, igy sosem fognak ártani a kislánynak. Ezzel az ős szerepe végetért. Bement a házba és így szólt Pankához.
–Ergye lyányom, vidd meg a jóhírt a kocsmába! –Panka pedig szaladt a jóhírrel. A kocsmában már magasra csapott a felszabadult jókedv, hiszen előbb ért oda a kis Martin születésének jóhíre. Panka bejelentése még csak tetézte a jókedvet. Most már szabad volt a gazda! Lehetett múlatni. A banda belehúzott és folyt a bor,a jókedv. Másnap reggelig tartott a mulatság.

Reggel, a kútnál lemosakodva, kijózanodva Bubó doktor, hóna alá csapva doktortáskáját elindult, hogy hivatalosan konstatálja, és igazolja, a kényszerű otthonszülés tényét. Úgy gondolta, hogy ráér a hatóságok tudomására hozni hétfőn. Minek zaklassa a kórházat péntek éjjel ilyen csipri-csupri ügyekkel. Ebből aztán keletkezett egy kisebb kalamajka, de végülis a kórház napirendre tért a dolgok felett és kiadta a születési bizonyítványt. Így született meg Kurtafa első két állampolgára, mielőtt Kurtafa is megszületett volna hivatalosan.