Álmomban felnéztem
a csillagos kék égre
a Hold fénye sütött rám
s a kezem fogta egy kislány.

Fejét vállamra hajtotta,
s a fülembe súgta
halkan hogy senki megne hallja
még a madarak is elhallgattak.

Kerekedett a szája
egy szót foglalt imába
egy szót...
hogy hagyjuk el egymást , örökkön!

Azon nyomban elengedte kezem
egy csókot addott, monda " Ég veled"
én meg csak néztem, jól értem?
viccel ez most én vélem?

De nem...elment
talán vissza sem jön már
nélküle nem lessz többé nyár
de a baj nem egyedül jár...