Feltöltve: 2009-05-17 08:17:05
Megtekintve: 1764
Belül a gyász
Kívül mosoly
Belül gyász,
Mint a bánat fent a fán
Fogja magát és a mélybe ránt.
Érzem messze a cél
És félúton vagyok még,
A bánat sodor lefelé
Ez nem egy álomkép...
Sokfélét megéltem
Szüntelenül reméltem.
Fogták kezem mikor kellett,
De mégis itt hagyott a lelkem.
Sodródok az árral,
Ezzel a hangtalan elmúlással...
Sikolyom égbe hallik
De nincs ki hallja
Elbukok e fegyvertelen harcba.
Belül gyász,
Mint a bánat fent a fán
Fogja magát és a mélybe ránt.
Érzem messze a cél
És félúton vagyok még,
A bánat sodor lefelé
Ez nem egy álomkép...
Sokfélét megéltem
Szüntelenül reméltem.
Fogták kezem mikor kellett,
De mégis itt hagyott a lelkem.
Sodródok az árral,
Ezzel a hangtalan elmúlással...
Sikolyom égbe hallik
De nincs ki hallja
Elbukok e fegyvertelen harcba.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-05-19 17:39:29
Újra itt. Valahogy mindig akkor ír az ember fia-lánya, ha borongós a kedve, vagyis ritkábbak a vidám versek Feléd is; ha nem is törvényszerűen válságban születnek az igazán jó művek, sokszor van így.
Ennek konkrétan teljesen Agregátor hangulata van számomra, ami teljesen jó, tetszett ;)
2009-05-18 21:24:52
Megdöbbentett sorainak hangulata.
Remélem, hogy e borús gondolatok - bármi is a valóság - azért nem sodorják rossz irányba.A legreménytelenebbnak látszó helyzetből is lehet találni kapaszkodót, - ez ugyan közhely is, de a legtöbb közhelyben sok igazság is van.