Harcolunk a szabadságunkért
Egy ismeretlen hatalom, s a természet ellen,
Mert annyi nyomor, és fájdalom ért
Amikor rabjai lettünk a szerelemnek�
Nincs más fegyverünk, csak a felejtés.
Elfeledjük hogy volt egyszer tavasz
Mert ez az egyetlen menekvés,
És minden csak egy homályos kép marad�
Végső nyughelyünk a halál mérgezte bölcső
Ahol várjuk, hogy mit hoz a túlvilági jövő..