Csak nézek magam elé. Még mindig nem értem
Nem értem hogy miért van mindez, a sok bánat
Halál, meg nem értés! Ki irányítja a sorsomat?
Tényleg csak egy emberfeletti hatalom lehet ez?

Minden kérdésemre más választ nem is kapok
Csak: hogy jobb lesz neki odaát, már jó helyen van.
Én nem akarom elhinni! Nem akarom elhinni se ma
Se máskor, hogy így megfeledkezzünk egy halottról.

Aki így tesz az nem ember! Nekem még az ösztöneim is
Tiltakoznak, nem engedték el volna soha egyetlen
Szerettem, rokonom, barátom ebben az életben
Még akkor sem, ha Ő a túlvilági örök életben hitt.

Azt mondom, sőt kiáltom, az Ő helye itt lenne köztünk!
Igen, emberek közt. Azokkal körülvéve akik mindennél
Még életüknél is jobban szeretik, akikre most csapást mért
A mindenható, akiknek szertefoszlott minden reményük.

Egy olyan élet után vágyakoztak, ahol nem szenvednek
Nem éheznek az ártatlanok, nem hagyják el az élők sorait
A kibontakozni vágyó fiatal lelkek!Hol világalkotó tetteik,
Sorsfordító szavaik, nem engedik hogy a semmibe vesszenek!

Ha tehetném feltámasztanám őt, hogy láthassa még egyszer
Azt a csillagos eget amit én,hogy érezhesse a rózsa illatát
Hallhassa késő éjjelen a város különleges, zümmögő hangját
S még egyszer ebben az életben:adhasson csókot szerelmének.