Most meggyaláztak és tönkretettek
Nem maradt értelme a rohadt életnek
Most nagyon fáj, hogy ilyen a világ
Nem maradt semmi, csakis a halál

Tudom, gyenge voltam, öldös a szégyen
Sírva keresem magam a csillagos égen
Ott mindenki csillag, aki csak ártatlan
De az enyém lehullt, hirtelen, váratlan

Magamat nézem a tükör előtt állva
És csodálkozom, mivé vagyok válva
Én nem ilyen voltam, a változás a durva
Az ilyenre mondtam mindig, hogy hülye kis kurva

Benyúlok a táskámba, kiveszem a vigaszt
Meggyizű likőr - ilyet is csak te ihatsz
Súgja a tükörkép gúnyosan, lenézve
De nekem nem számit, csak el legyen felejtve

Az az éjszaka, pedig akkor tetszett
Csak később tűnt fel, hogy a csillagom elveszett
Bánom, nagyon bánom, szívesen feledném
De a tükör suttog: te újra megtennéd

Ezért megharagszom, hazudik a tükör
Én nem eshettem ki az angyalok közül
Vad haragomban megütöm a képet
Összetörik, és velem sir: ez lesz a végzet

Az ő keze nem vérzik, kilép a romból
Szeliden néz rám, gyengéden átkarol
Életedbe sose voltál boldog, hozzám így szól
Válassz hát egyet a régi sok csillagból

Most már boldog lehetsz, mert meghaltál
Ez volt az, amire mindig is vágytál
Szép ajándék neked, és ha nem értenéd
Azokért kapod meg, kiket te szerettél...