Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Gilwen
Alkotások száma: 31
Regisztrált: 2005-11-30
Belépett: 2010-02-24
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
Képgaléria
-Festmények (7)
-Rajzok (15)
-Fotók (7)
Feltöltve: 2007-01-16 17:55:29
Megtekintve: 729
Róka
Csak egy árnyék volt a lenyugvó nap vöröse előtt. A tájat beborító hó minden fényt összetört és visszatükrözött, és ezzel valószínűtlen ragyogásba öltöztette a világot. Csak bámulta a fényt és nem tudott betelni vele. Hálásan gondolt a Napra, aki rókává tette őt és melegítette a földet amíg puha bundát nem növesztett a hideg világ ellen. Követte szemével a visszahúzódó meleget és a gondolatai tovaúsztak a fény hátráló szélével.
Mi ez az egész tulajdonképp? Ő látja a fényt, de vajon az is látja őt? Egyáltalán van-e ott bármi is, ahonnan eltűnik a fény? Úgy emlékezett, hogy tapasztalt már sötétet, olyankor furcsa álomszerű dolgokat látott, de már azok is képek voltak és sokkal színesebbek, mint mint amennyit egy fáradt téli holdsugár festeni tudna. Látott fény nélkül is, de fényt csinálni nem tudott.
Aztán eszébe jutott, hogy miért is mászott fel a sziklára. Kereste a többieket.
Mióta csak emlékezni tud, keresi őket. Egyedül bolyongott a jégvilágban, ami olykor vakítóan fehér, máskor langyos sárgás vagy csak szürkén dermesztő volt, de soha-soha magához hasonlóval nem találkozott. Ez a gondolat mindig elszomorította és még a fény csodáját is elfeledtette egy pillanatra.
Ahogy körbenézett, mindenből többet látott, fellegek, bokrok, satnya kis fák, de azok is csoportban vészelik át a telet, hó alatt osonó patakok akik összefutottak hogy együtt menjenek tovább. Csak ő volt egyedül.
És ekkor belehasított a felismerés.
A fény! A fény is egyedül van!
Szorongató de egyben emelkedett érzés kerítette hatalmába, szinte felfogni is alig merte felfedezését.
Neki valami köze van a fényhez!
Lehet hogy a fény az ő társa és mindig is ott volt vele, csak nem ismerte meg. Bundája égnek állt, ahogy ez a gondoltal oda-vissza cikázott a testében. Borzongott a felismerés örömében.
Aztán egyszer csak halvány derengést vett észre a szőre között. Melege lett és a bundája egyre fényesebben világított. Ahogy visszanézett a lemenő napra, egyre könnyebbnek érezte magát és egyre kiterjedtebbnek.
Látta maga alatt a havat, a satnya kis fákat, a bokrokat, a sziklát ahol az előbb még ült, de ő már nem volt ott.
Melegség és szeretet vette körül és többet már nem érezte magát egyedül.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-05-31 13:06:20
köszi :)
2007-05-30 23:01:00
Ez pedig annyira szép :) A rókák amúgy is közel állnak a szívemhez. Nekem tetszett, és az én képzeletvilágomban a róka él!! Csak együtt a fénnyel. Nyah.. ne ömlengek. Gratulálok :) Lae
2007-01-18 17:06:16
Oké...
2007-01-18 12:29:48
De nem tehetsz ilyent :) Ez határozottan nem szép tőled! A hangulatot nem azzal kell gerjeszteni, hogy belekezdesz valamibe, aztán hagyod a levegőben lógni. Sőt, ez nagyon súlyos írástechnikai hiba! Egy dolog a többértelműen fogalmazás, meg megint más tészta az, hogy elénkraksz valamit, amit még felismerni is nehéz. Szép dolog, hogy megmozgatnád a fantáziánkat, de ha nem csomagolod legalább minimális érthető külsőbe, hát akkor max az olvasó vényomását mozgato meg. Rossz irányba. Legyen eleje, közepe, vége, és adjál LEGALÁBB EGY mindenki számára érthető magyarázatot! Ha bele tudsz vinni még fél tucat különböző verziót, az csak az érdemeid növeli, de ha egyet sem adsz meg, az egyenesen hiba.
2007-01-18 11:56:20
Azért nem írtam részletesebben és tovább, hogy mindenki maga képzelje el... próbáltam teremteni egy hangulatot és ezzel adni egy kezdőlökést, vagy valami ilyesmi.
2007-01-18 11:06:31
Hosszú történet? Én csak 22 sort számoltam :) Esetleg kibővíthetnéd, mert tudod én, mint olvasó csak azzal tudok gazdálkodni, amit elém raksz valamilyen formában.
2007-01-17 18:08:37
Az egy hosszú történet, hogy mi lett a rókával, de semmi esetre sem halt meg...
2007-01-17 16:54:32
Most akkor elpusztult? Mert nem tudom eldönteni.Lehet ám, hogy az alvásmegvonás nem hat kedvezően a felfogóképességemre.