Kaptam egyszer egy rózsát,
Talán éppen tőled.
Ennek a rózsának egy titka volt csak:
Amikor az utolsó szirom is lehull,
A rózsáéval együtt az én életem is kihuny.
S én elfogadtam ezt a rózsát,
Bárt tudtam átkát-áldását.
S míg boldogságban, melletted éltem, a rózsám virágzott.
Vöröslött és zöldellt méghozzá igen szépen.
S mikor elhagytál, és szívem sötétségbe borult,
Rózsám állapota is egyre rosszabbra fordult.
Hulltak a szirmai egymás után sorra,
S ez a folyamat nem változott jobbra.
Teltek a napok, s tudtam, nem sokára elérkezik az utolsó óra,
Az utolsó pillanatban, rózsámat magamhoz húztam.
Egy kis üvegkalodában, miben tartottam, s mindentől óvtam.
Elindultam hozzád, pedig tudtam,
Hogy egykor közös ágyunkban egy másik lány hált.
S elmondtam mindent, és te nem hittél nekem.
Így együtt vártuk, és néztük, hogyan múlik el az életem.
Szinte csak pár pillanat volt az egész.
Már csak négy szirom,
Csak fél�
És ekkor lehullott az utolsó levél.
Rózsám elhullott, s vele az életem.
Most pedig egy utolsó csókkal búcsúzom,
Hiszen lehullott az utolsó szirom.
S te hitetlenkedve nézted, ahogyan végleg elalszom�