Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Independent
Alkotások száma: 11
Regisztrált: 2005-11-22
Belépett: 2006-06-12
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (11)
Feltöltve: 2005-12-16 11:21:01
Megtekintve: 1475
Vége
Már két hete nem találkoztatok,
Annyi sok volt a dolgotok.
Siettél, mert hiányzott, ahogyan átölel,
S füledbe gyengéd szavakat lehel,
Hiányzott, ahogyan karjaiba zár,
S a világ csak rátok vár,
De körülöttetek megszűnik az idő�
Boldogság, védelem, szerelem, ez mind Ő,
Három, az egyben.
Úgy érezted, megtaláltad a másik feled.
Hiszen szíved a közelében nyugodt,
S nem össze-vissza verdes
Bár, mikor rád néz, s szeme vibrál,
Közelségért mindent odaadnál.
Mikor ezen méláztál,
Megláttad a lámpánál,
Ő is észre vett,
S a nagy boldogságában, körül sem tekintett,
Ekkor a semmiből, egy száguldó Opel tűnt elő.
S nem is láttad, mi történik, egy hatalmas fékcsikorgás és mindenütt pirosló vér.
Igen, a vér kedvesedé�
Szaladtál, hogy halljad,
Az utolsó szokat, miket ebben az életben tőle lehet.
S ő, ahogyan szokta, gondoskodóan helyére rakta,
Hajad, mi rakoncátlanul lógott arcodba.
S kitörölte a könnyet szemedből,
És csak annyit mondott:
�Ne sírj kedves!
Hidd el, minden rendben lesz��
Elcsendesedett, örökre néma lett.
És te csendesen zokogva álltál,
Nem tudtad nélküle, merre indulj tovább�
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-12-16 20:46:14
nem, nem az enyém... hanem egy bnőmé.. neki írtam... h ne úgy emlékezzen, ahogyan fáy. Így nem annyira rossz...
2005-12-16 17:52:25
Ez talan prozaban egeszsegesebb lehetne. Nem kellene figyelj a rimekre, es kinlodj, hogy kijojjon a ritmika. Remelem nem szemelyes elmeny...