Feltöltve: 2005-11-16 16:35:19
Megtekintve: 1751
vénülő falu
.....Márkod
errefelé már
csontokra aszott
az élő történelem
fejkendők alól
fel-feltör még az ima
megcsillan a remény
lesütött szemmel ücsörög
görnyedt háttal
a ráncbabújt erény
veretes mondatokból
mállik betűkké
az értelem
jelenbe omlik
a múlt
s a régi neveket
csak sírköveken
ha meglelem
ebben a nagy
végtelen feladásban
amíg
félelem nélküli
önmagam keresem
a kútgárgyán
üresen tátong
a mélybehulló
érzelem
(2005)
errefelé már
csontokra aszott
az élő történelem
fejkendők alól
fel-feltör még az ima
megcsillan a remény
lesütött szemmel ücsörög
görnyedt háttal
a ráncbabújt erény
veretes mondatokból
mállik betűkké
az értelem
jelenbe omlik
a múlt
s a régi neveket
csak sírköveken
ha meglelem
ebben a nagy
végtelen feladásban
amíg
félelem nélküli
önmagam keresem
a kútgárgyán
üresen tátong
a mélybehulló
érzelem
(2005)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-06-14 17:28:41
Néha azért is szomorúak lehetünk, mert tehetetlenek vagyunk.Üdv.haver.
2006-06-11 20:07:37
Számomra fantaztikusan ábrázolod az elmulást és az emberi közönyt.
2005-12-02 17:08:09
Lehet, hogy már külső ellenség nélkül, önmagunktól is képesek leszünk elsorvadni ?Üdvözlettel, Ernő.
2005-12-02 12:09:56
A vers jól érzékelteti a "vénülő falu" hangulatát, melynek hátterében az egyik nagy társadalmi-gazdasági-szociális probléma van, megoldatlanul.