Tűző napon
száguldok az olvadt, süppedt
országúton,
mely egy lázas, nagy ütőér
alant, csak ráng
és kanyarog aszfaltosan.
Én lírai
alkat, csak űzöm zsibbadtan,
buborékká
vált álmomat, egy érzelmi
lomtárral a
vágyak mélyén, pattogtatnám
hiúságom
apró labdáit, a fényes,
kék ég felé.

2008 július
(jónikus sorok)