Feltöltve: 2005-11-11 20:05:06
Megtekintve: 1764
A szülőföld parancsa
Élj meg,ha tudsz ...
Két karodon kivül,
más nem ölel,
mindegy merre nézel,
keletre vagy nyugatra,
oltárod mindörökké
a magas Hargita.
Igyál,ha szomjazol,
egy kortyot,hűs forrás
fortyogó vízéből,
tüdődet szívd tele,
suhogó fenyvesek
friss levegőjéből.
Kérges tenyeredet,
ha megköpted,
szegezd tekinteted
a magasságos égnek,
s csapj oda fejszéddel
a sűrű erdőnek,
majd kiderül,
mi marad lábon,
hány élet fészkel
a reccsenő ágon.
Élj meg,ha tudsz ...
kissebbségi sorsod
bezúzott ablakára
jégvirágok rajzolják
párás jövődet,
de ne csüggedj,
a termető isten,
lábaid alá e földet
neked szabta,
hogy ide hullasd
könnyeidet,ha már
nem bírod fogcsikorgatva.
Légy Varga Katalin,
tatár szemében csípős paprika,
janicsárnak végvár,
Zrínyi kivont kardja,
habsburgnak Mátyás
Bécsbe vonulása.
Légy Hunyadi, nyeregben,
déli harangszónál érezzed,
hogy bátor szívedben
Nándorfehérvár,nem esett még el.
Élj meg,ha tudsz ...
egyedül,kényszerítve,
bizonyosságod a remény,
s tarisznyád mélyén
a szalonna és vöröshagyma,
kupicádban a szilvapálinka.
Boldogulj egy életen
Árpád birtokán,
s földed,ha csak kórót terem,
maradj te a gáncs,
szúrós bogáncs,
elhódított telkeken.
Szívedet s tested gerincét,
egyenesen csak te tarthatod,
amíg imádat mondhatod,
s szabadon lakhatod,
ne add fel soha,
végleg a honod.
Irtani,ha akarnak,
gyújts lármafát magadból,
hogy az isten is rád figyeljen
a végtelen magasból.
Élj meg, ha tudsz ...
Idegen földön is.
Ármány gyűlölet, ha elűzött
vagy elcsaltak hiú remények,
magadba hordozd az emlékét,
dalok közt ringatott bölcsődnek.
Ne feledd, Bólyai Farkast és Jánost,
teremts te is a semmiből
egy új,értelmesebb világot.
Légy Kölcsey,Arany,Ady,
ne sajnálj egy darabot,
szívedből a világnak adni.
Ne ragadj végleg a múltba.
Ennyi áldozat után,
megfáradva,
ha úgy érzed eltipornak,
maradj meg akkor is,
legalább gyomnak,
kiirthatatlannak,
allergiát hordozó parlagfűnek,
de rögödhöz maradj meg,
akkor is hűnek.
Élj meg,ha tudsz ...
Ökölbe szorult kezedet
mára zsebre vághatod,
ültess inkább ablakodba
muskátli virágot,
s engedd szívedbe a világot.
Élj meg,ha tudsz ...
elhagyva,magadra,
testvéreidtől nyíltan megtagadva,
Hadak útjáról Csaba fáradt serege,
ha szívedben egyszer megjelen,
egyenes gerinccel kiálthasd : jelen !
(2004 december 5)
Két karodon kivül,
más nem ölel,
mindegy merre nézel,
keletre vagy nyugatra,
oltárod mindörökké
a magas Hargita.
Igyál,ha szomjazol,
egy kortyot,hűs forrás
fortyogó vízéből,
tüdődet szívd tele,
suhogó fenyvesek
friss levegőjéből.
Kérges tenyeredet,
ha megköpted,
szegezd tekinteted
a magasságos égnek,
s csapj oda fejszéddel
a sűrű erdőnek,
majd kiderül,
mi marad lábon,
hány élet fészkel
a reccsenő ágon.
Élj meg,ha tudsz ...
kissebbségi sorsod
bezúzott ablakára
jégvirágok rajzolják
párás jövődet,
de ne csüggedj,
a termető isten,
lábaid alá e földet
neked szabta,
hogy ide hullasd
könnyeidet,ha már
nem bírod fogcsikorgatva.
Légy Varga Katalin,
tatár szemében csípős paprika,
janicsárnak végvár,
Zrínyi kivont kardja,
habsburgnak Mátyás
Bécsbe vonulása.
Légy Hunyadi, nyeregben,
déli harangszónál érezzed,
hogy bátor szívedben
Nándorfehérvár,nem esett még el.
Élj meg,ha tudsz ...
egyedül,kényszerítve,
bizonyosságod a remény,
s tarisznyád mélyén
a szalonna és vöröshagyma,
kupicádban a szilvapálinka.
Boldogulj egy életen
Árpád birtokán,
s földed,ha csak kórót terem,
maradj te a gáncs,
szúrós bogáncs,
elhódított telkeken.
Szívedet s tested gerincét,
egyenesen csak te tarthatod,
amíg imádat mondhatod,
s szabadon lakhatod,
ne add fel soha,
végleg a honod.
Irtani,ha akarnak,
gyújts lármafát magadból,
hogy az isten is rád figyeljen
a végtelen magasból.
Élj meg, ha tudsz ...
Idegen földön is.
Ármány gyűlölet, ha elűzött
vagy elcsaltak hiú remények,
magadba hordozd az emlékét,
dalok közt ringatott bölcsődnek.
Ne feledd, Bólyai Farkast és Jánost,
teremts te is a semmiből
egy új,értelmesebb világot.
Légy Kölcsey,Arany,Ady,
ne sajnálj egy darabot,
szívedből a világnak adni.
Ne ragadj végleg a múltba.
Ennyi áldozat után,
megfáradva,
ha úgy érzed eltipornak,
maradj meg akkor is,
legalább gyomnak,
kiirthatatlannak,
allergiát hordozó parlagfűnek,
de rögödhöz maradj meg,
akkor is hűnek.
Élj meg,ha tudsz ...
Ökölbe szorult kezedet
mára zsebre vághatod,
ültess inkább ablakodba
muskátli virágot,
s engedd szívedbe a világot.
Élj meg,ha tudsz ...
elhagyva,magadra,
testvéreidtől nyíltan megtagadva,
Hadak útjáról Csaba fáradt serege,
ha szívedben egyszer megjelen,
egyenes gerinccel kiálthasd : jelen !
(2004 december 5)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2005-12-02 18:18:33
Első alkalommal a Székely Nemzeti Tanács gyergyószentmiklósi ülésén hangzott el, majd 2005 elején a miskolci Irodalmi Rádió, Bánat-3 című pályázatán nyert és bekerült az irodalmi adásba.Abban nagyon is igazad van, hogy jól szavalható, hatásos, főleg határontúli vidékeken,ugyanakkor előadójának hálás.
Tudnod kell, hogy a kissebbségi sors sehol nem könnyű, főleg Újvidéken vagy a Kárpátalján nem az, Erdélyben sem mondható gyönyörűnek, de itt szerencse,hogy tömbben élünk többnyire, a szórvány az elvész menthetetlenül.
Köszönöm a véleményt, az észrevételeket és örülök hogy tetszett.Üdvözlettel,Ernő.
2005-12-02 12:22:39
Igen hatásos vers, valószínűleg nagyon jól szavalható. Helyes az is, ha a költő saját földjén való kitartásra buzdítja népét. Amit e gondolatvilágból erősen hiányolok /de ez nem erre a versre vonatkozik, ebben vannak olyan sorok is, hogy nem kell folyton a múlton rágódni!/ az, hogy nagyon kevés mai irodalmi műben jelenik meg hasonló hatékonysággal a jó példa arra: lám, együtt tudnak élni, dolgozni, örülni, bánkódni Romániában /és
Magyarország határain túl más területeken/ magyarok és nem.magyarok. Úgy látom, mintha, az összefogás helyett, sokszor inkább, a tragikus múlttal is összefüggésben, az ellenkezője kapna nagyobb hangsúlyt. A vers egyébként tetszett!