Úgy vannak értem hogy a legnagyobb művészeti alkotás a tudatalattim, ennek csak apró termékei a versek, megnyilvánulásai, nélkülem semmit nem érnek, az élmények nélkül amiket átéltem.
Másrészről joggal álíthatod, hogy én sem érek semmit a verseim nélkül. De ez önmagában nem igaz, mert művészet nélkül nem érek semmit. Minden megnyilvánuilásomban benne van ez az attitűd, tehát ez sokkal komplexxebb életérzés mintsem a versek. Csak töredéke a művészetemnek, nem születtem pusztán költőnek.

hát, ezt az érzést épp a hozzászólás váltotta ki, a versekkel tulajdonképp nincs is különösebb bajom, illetve azt mondanám, nagyon jól írsz, de ez önmagában nem elég. valahogy átviláglik a versek mögül ez a "nem én vagyok a versekért, a versek vannak értm"-hozzáállás. De most komolyan: hogy lehetnének érted a verseid? Még ha a költők akkora sztárok lennének is:) Erre azért kíváncsi lennék.

valóban azt gondolod, hogy a versek vannak érted? Miért? kiszolgálnak? valamit elérsz velük? jobb lesz neked tőlük? Max arra jók, (ahogy elnézem a hozzászólásokat) hogy néhány "olvasó"-nak, aki nem látott még ilyet, leessen az álla... ha ez neked jó, ha ez neked elég! Szerintem peóbáld meg egy kicsit úgy is, hogy te legyél a versekért! Egy kis alázat még nem ártott meg senkinek.