Feltöltve: 2012-09-20 14:49:31
Megtekintve: 1738
Kőszikla alatt
Kavicsok, kövek, a szívek az álmok
Széttépik ma az összes valóságot.
Miért érzem azt, hogy az utamon jársz?
S miért érzem azt, hogy utadban állok!
Kőszikla alatt megakadt kavics.
Gördül, a szikla morzsolja már.
Simul az csendben, fogynak az élek.
Eltűnnek lassan az apró rovátkák.
Játék az élet, mi véresen komoly.
Csak a vízcseppel játszott ma a fény.
A kőnek fáj jobban vagy a kavicsnak,
hogy árnyékában nincs már több remény.
Széttépik ma az összes valóságot.
Miért érzem azt, hogy az utamon jársz?
S miért érzem azt, hogy utadban állok!
Kőszikla alatt megakadt kavics.
Gördül, a szikla morzsolja már.
Simul az csendben, fogynak az élek.
Eltűnnek lassan az apró rovátkák.
Játék az élet, mi véresen komoly.
Csak a vízcseppel játszott ma a fény.
A kőnek fáj jobban vagy a kavicsnak,
hogy árnyékában nincs már több remény.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-09-26 11:28:34
köszönöm Miklós!:) valóban a kőszikla alatti létről szól igazán
2012-09-21 10:08:47
A szerelem - legalább is én így gondolom - gyakran ellentétes érzelmek szövevénye, meg azt sem lehet sokszor tudni: mi racionális, és mi irracionális benne. Persze, lehet, hogy a vers nemcsak a szerelemről szól, hanem tágabb értelemben a kőszikla alatti létről..