Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Érdi Miklós
Alkotások száma: 7
Regisztrált: 2012-07-24
Belépett: 2013-10-01
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (3)
-Versek (4)
Feltöltve: 2012-07-24 13:22:46
Megtekintve: 1884
CSERESZNYEFA ILLATOK
Cseresznyefa illatok, bódító színek,
árnyak mászkálnak ágain, szédül a fa.
Pöttömnyi cseresznyetolvajok és méhek,
mily közel vagy hozzám, ifjúság vén fája.

Még mindig az vagyok, dehogy is változom,
marék cseresznyével lét porondján, ím
e fát meglopó suhanc, körbekutatom
levelek rejtekét, babrálok ágain.

Nem újul meg, mi a létnek töredéke,
hol elévül a sok meg nem bánt kópéság,
tomboljon ki élni akar, intelemre
úgy hallgasson, mint aki nem bánja múltját.

Ne a temetőnek nőj fel. Repülj odébb!
Fehér virágai a jövőnek annyira
szépek, kiért nyílnak majd, ha mégis beléd
száll a félelem, hogy kemény szíved bántsa?

Hisz nincs múlandó élet, minden végtelen,
könyörtelen csalás öli meg a szíved.
Ne hidd, ha ténykedik a végzet. Képtelen
elnyomni benned a játékos erőket.

Kuporgó tuskón szunnyadva várni az éjt,
szerelmes árnyékban lángolj csók parazsa!
Bálványozni nőket, s rendezni nászünnepélyt,
erre tanít a cseresznyefa bólogatva.

Ki nem alszik csillag, ha felhő takarja,
ember sem változik, noha iparkodik.
Jól nevelten kuncog rád a szeme sarka
és felébred vágya, mihelyt alkonyodik.

Integess te fa, leveleid közt a szél
elálmosodik, de a madár megpihen.
Nem, nem múlhat el az örökölt szenvedély,
körülkerített gyümölcsösben őrizetlen.

Érik a vágy, s ki nem lop onnan cseresznyét,
arra fénytelen sápadtság vetül. Lusta
felhőárnyék hűti le magányos szívét.
Tavaszi sürgés vígsága lelkem útja.

Ma sem lesz eső, hisz anyák napján tilos.
Surlókefe igya ki a patakokat.
Egy-két vödörnyi földiepertől piros
kamaszlányok ajka máris mosolyoghat.

Tudom előre, miket suttognál e fán,
szép, fehér fogaid kivillannak máris.
És zsebkendőd olyan illatos, babám,
neved a gyolcson, zölddel kivarrt kaláris.

Tóban kékített éke a nagyvilágnak
nem piszkolódhat, keményített és vasalt.
Ne érintsetek évek, ártatlan vagyok,
kendővel sosem készíthetsz bús ravatalt.

Van egy fa, amelyre mászni mindig lehet,
még száz éves is mászhat rá függeszkedni.
Talán rossz gyermek voltam, ábrándos eset,
kit nem tanítottak életben maradni.
2012.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2012-07-30 22:33:36
Kedves Miklós ! Rossz gyerek voltam, fára másztam, diófára, cseresznyefára, cseresznyét loptam, diót loptam, szalmakazlakról lecsúszkáltam, pacsirták tanítottak élni ! :) Élveztem a versedet ! :) mindenféle jó dologban benne voltam, és lám, most is vagyok : versed szívemben visszhangzik ! :)
2012-07-26 19:58:27
Kedves Lelkes Miklós, örülök, hogy benéztél. Én is voltam, s láttam tőled sok szép és nagyszerű verset. Remélem lesz időm mind elolvasni, üdvözlettel Érdi M.
2012-07-26 19:55:54
Kedves Strawi, nem vagyok nagy költő, de amit írok, élvezettel írom. Kösz a szívélyes fogadtatást, szeretnék én is mások munkáin elámulni, mert itt már sok jót találtam.
2012-07-26 19:24:25
Különösen a képiesség tetszik benne. Egyenlőre nem tudok megfelelő határozottsággal dönteni a további véleményeimmel kapcsolatban, többször kell elolvassam, de addig is beteszem a kedvenceim közé :) Gratulálok, és üdvözöllek itt közöttünk.
2012-07-26 19:01:14
Kedves Miklós! Igen jó ötlet volt e sok szép és elgondolkodtató gondolatot a cseresznyefával hozni összefüggésbe. Utóbbi nekem is egyik kedvenc fám, nem csupán virágzó pompájában, hanem később, édesen bolondos piros gyümölcseivel is. A vers több eredeti költői képet is tartalmaz. Üdvözlettel: Miklós
2012-07-26 18:02:33
Kedves Gy, valóban úgy látod, hogy szép a versem? Akkor jó.
2012-07-26 18:01:40
Kedves Psb, örülök, hogy tetszik neked is.
PSb
2012-07-26 11:28:38
Nagyon tetszik, jó hatással van rám, szeretem! Még sokszor el fogom olvasni. :)
2012-07-26 08:32:15
Kedves M!

Ki nem alszik csillag, ha felhő takarja,
ember sem változik, noha iparkodik.
Jól nevelten kuncog rád a szeme sarka
és felébred vágya, mihelyt alkonyodik.

Nagyon megfogtak e sorok.....

Integess te fa, leveleid közt a szél
elálmosodik, de a madár megpihen.

leveleid közt a szél elálmosodik.... /nagyon szép gondolat/

Gratulálok