Kérdőjelek tömkelege árnyékolja elmém,
Zavarodott motívumok töltik meg az estém.

Már nem tudom hol a határ jó és rossz között,
Minden, mi egykoron fontos volt, egymásba ütközött.

Tovaszálló felhők, mosolygó kis virágok,
Mind azt kérdezik: "Téged meg ki bántott?"

Az élet maga. Ez rá fukar válaszom,
S magamban a kérdést jól elraktározom.

Ha egyszer úgy gondolom, előveszem újra,
S mosolyogva tekintek vissza a poros múltra.