Csörgődoboknak csókot, csengettyűknek házat,
szétfeslett keszkenőkbe szerencse patkót.
Kihűlt kemencékbe dermedt az alázat
lágy kenyér kaláccsal, tej- följén a vaj, só...

Mestergerendákon faragott évszám.
Bölcsőben ringó pólyás, dundi gyermek;
Remegő ráncú arcok...Ő nevetve néz ránk
Csendesen mélázó szobákban, halk szú perceg.

Sötétben lebben, sarkot tölt a pókháló
Megvakult tükrön lóg egy otthagyott kereszt
Rozsdaszínű vízben az idő is málló
Foglyul ejtett mosoly egy képen. Nem ereszt...

Levendulazsákban tanyázó molyok
Illant illatok. Zsanér-nyikorgással kezek.
Széljárta tetők alatt roppanó lábnyomok,
darázsfészkekben döngicsélő legyek...

Egy üres tarisznya. Elnyűtt, kopott vászon.
Kenyér, szalonna, hagyma, egy üveg bor.
Még liszt fehéredik a szikkadt kovászon
Jó ez az illat. Hallik nótaszó, mint szüretkor...

Diófalombbal játszik a bolond szél fi,
fény-csipke táncot jár, a rokkant ablakon
Játszik a képzeletem, álmodom én is,
való-e világ, vagy csak látni akarom?