Már oly nehéz, e téli pokolban szótlanul tűrni
a sok gyötrelmet,szürkeséget,mélabút, magányt.
Sehol Nap-fény, csak hideg. Nappalok éjekkel kelnek
kényszeredett nászba...Ó, ha igézeteddel ma rám
pislantanál pár kóbor sugárral fukar Napom!
Szilaj kedvvel füttyentenék, üzenve a tavasznak:
Nyíljon csak harangvirág, jácint, levendula, jázmin,
s katedrálisként illatozzon minden szép orgona!
Hagyjanak sodródni táncba vizek áradásával,
futni a szemző fák alatt, keresztül el, s tova...
Te együtt mosolyogsz majd a Nappal, szemed párás,
ám nem a reggeli harmattól...örüljünk együtt!
Ünnep legyen minden perce az ébredő tavasznak!