Feltöltve: 2013-12-27 15:46:07
Megtekintve: 1724
Zöld-sárga...
Terpesztett-szárnyú tiprott démonom
Sakál-kabátban melléd posztolok.
Csakrákban fulladt fatális tévedésem
földre borult szűz- árva révedéssel...
Zöld-sárga lapályba belenéztem
semmit sem látva, hínárhomályban
és csak azért sem, csak azért sem.
Nőm, mért vagy vak? Mily szép lettél búbánat...
Mindig szerettelek. Szabad szerelemmel,
csüngő siralmakkal, szétszórt figyelemmel.
Nem kísértelek, nem követtem szemed.
Éltem melletted rám folyt szerepemmel.
Vaksi szemembe fényesedtél,
szúrós csillagrendek csurogtak
tudatalatti rezdülésben.
Csalok, mondtad. S nevettél,
hogy az egészet én nem értem…
Szellemruhádban tovalibbentél akkor,
árvalányhajad megőszült veled pirkadatkor.
Lelked sebes ruháját előttem levetetted:
és nem láttalak, csak a tested, csak a tested...
Farkasétvággyal marcangollak, szomjazom
véred, nyelem könnyed, leheleted.
Bőrödbe bújva, beléd simulva élem az életed.
Szeretlek sóváran, tikkadt szárazon, légszomjasan.
Dobpergéses szívveréssel, majd szív-megállva,
vágylepelként kiterítve, gyűrött szárnyakkal.
Zöld-sárga énem felmagasztal, gyűlöl, s úgy marasztal...
Sakál-kabátban melléd posztolok.
Csakrákban fulladt fatális tévedésem
földre borult szűz- árva révedéssel...
Zöld-sárga lapályba belenéztem
semmit sem látva, hínárhomályban
és csak azért sem, csak azért sem.
Nőm, mért vagy vak? Mily szép lettél búbánat...
Mindig szerettelek. Szabad szerelemmel,
csüngő siralmakkal, szétszórt figyelemmel.
Nem kísértelek, nem követtem szemed.
Éltem melletted rám folyt szerepemmel.
Vaksi szemembe fényesedtél,
szúrós csillagrendek csurogtak
tudatalatti rezdülésben.
Csalok, mondtad. S nevettél,
hogy az egészet én nem értem…
Szellemruhádban tovalibbentél akkor,
árvalányhajad megőszült veled pirkadatkor.
Lelked sebes ruháját előttem levetetted:
és nem láttalak, csak a tested, csak a tested...
Farkasétvággyal marcangollak, szomjazom
véred, nyelem könnyed, leheleted.
Bőrödbe bújva, beléd simulva élem az életed.
Szeretlek sóváran, tikkadt szárazon, légszomjasan.
Dobpergéses szívveréssel, majd szív-megállva,
vágylepelként kiterítve, gyűrött szárnyakkal.
Zöld-sárga énem felmagasztal, gyűlöl, s úgy marasztal...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2014-01-01 12:26:47
Nagyon köszönöm, kedves Miklós az olvasást.Örülök a véleményednek a versről....A "tudatalatti rezdülésekben" minden lehetséges úgy gondolom.Talán nem gondolom rosszul, hogy hasonló élmények, gondolatok megfordultak már a Te fejedben is, később belegondolva, kicsit merésznek tűntek ezek...
2013-12-29 18:22:01
Kedves Barnaby! Sok pompás költői kép van a versben, újak, vagy újszerűek.
Egyes költői képek dicséretre méltóan bátrak (például: csüngő siralmakkal, vagy az: zöld-sárga énem felmagasztal, gyűlöl, s úgy marasztal...).
Lehet, hogy egyes képek viszont túlságosan is bátrak (a feltételes módot azért használom, mert ízlésbeli különbségek is vannak, tehát ez nem feltétlenül igaz), például: szúrós csillagrendek csurogtak (a szúrós és a csurgó csak kivételesen van jelen együtt, bizonyos kémiai anyagoknál, tehát nem biztos, hogy a legjobb párosítás), továbbá: "Éltem melletted rám folyt szerepemmel".
Nagyon szép sorok:
"Lelked sebes ruháját előttem levetetted:
és nem láttalak, csak a tested, csak a tested..."
Boldog Új Évet kívánok Neked és Családodnak!
Üdvözöl: Miklós